Elegáns segítség készpénzben

Dr. Balog Henrik elegánsan lelépegetett a második emeleti korláttól, egyenesen a még mindig leforrázottan álló Fekete Zoltán mellé. Az ügyvéd egyetlen finom kézmozdulattal igazította meg az ingujját, miközben a közös képviselő papírokat szorongató, izzadt tenyerére pillantott.
– Zoltánom, ne csüggedjen, a törvény szigora valójában a közösség áldása – szólalt meg halk, selymes hangon, ahogy a sárga mellényes hatóságiak kiléptek a kapualjból. – Igaza van az ellenőrnek, a ház életveszélyes. Én személy szerint teljes mellszélességgel támogatom a felújítási alap azonnali, háromszorosára emelését. A legközelebbi rendkívüli ülésen az én szavazatomra biztosan számíthat.
Fekete úr szemei tágra nyíltak, de mielőtt megszólalhatott volna, a lépcsőn épp felfelé igyekvő Molnár Máté és Horváth Bianka megtorpantak. A fiatal pár arca sápadtabb volt a folyosói mészpórnál: a lakáshitelük törlesztője mellett a rendes közös költség is alig fért bele a havi keretbe.
– Háromszorosára? De Henrik úr, azt képtelenség kifizetni! – nyögte ki Máté, miközben Bianka kétségbeesetten szorította meg a kezét.
Dr. Balog Henrik egy dermesztően elegáns félmosollyal nyúlt zakója belső zsebébe, és egy fényes névjegykártyát csúsztatott a fiú reszkető ujjai közé.
– A piac nem ismer kegyelmet, Máté. De ha a terhek túl nehéznek bizonyulnak, én készpénzben, azonnal átveszem a terhet a vállukról. A határidő pedig ketyeg, Zoltánom. Hívja csak össze azt a közgyűlést!