Kékes fények a kapualjban

A sötét, huzatos udvaron át osonva Bálintnak szinte fájt a tüdőbe maró hideg levegő. Erika szorosan követte, lépteik nesztelenül vesztek el a málló vakolatú falak tövében. A kapualj felé tartottak, ahol az ismeretlen zsaroló találkozót beszélt meg Bálinttal a tegnap esti szabotázs titkáért cserébe. Minden másodperc számított, a tízperces ultimátum homokórája könyörtelenül pergett.
Mielőtt azonban kiléphettek volna a kapualj boltíve alá, az utcáról éles fényszórópár hasított bele a sötétségbe. Egy hatalmas, sötétített üveges luxus-SUV kanyarodott a ház elé, majd hirtelen fékezéssel, szinte a járdára felugratva állt meg. A vakító, kékes fénysugár pont telibe kapta a kapualj bejáratát, így Bálint durván rántotta vissza Erikát a nehéz, tölgyfa kapu mögötti mély árnyékba.
Az autó ajtaja kivágódott, és Varga Nóra lépett ki belőle. Elegáns ballonkabátja ziláltan lógott rajta, arcán a fényszórók hideg világításában jól látszott a leplezetlen rettegés és zaklatottság. A volán mögül egy nagydarab, sötét sziluettű férfi dühösen hajolt ki a jobb oldali ablakon. „Nem futhatsz el a számlák elől, Nóra! Ez a játék már nem csak a te fejed felett dől el!” – morogta a férfi olyan hangon, amitől Bálint hátán is felállt a szőr.
Nóra meg sem fordult, szinte menekülve hátrált a kapualj felé. Kapkodó mozdulattal próbálta előhalászni a táskájából a kapukulcsot, ám ekkor valami kemény, fémes tárgy csattant a nedves aszfalton, közvetlenül a kapu küszöbénél. Egy elegáns, gravírozott ezüst flaska volt az, rajta egy idegen névvel. Nóra zokogást fojtva térdelt le érte a sárba, miközben az autó fékcsikordulással elviharzott. Bálint a zsebébe süllyesztett barna borítékot szorította, miközben a telefonja újra megrezdült: a zsarolója már a házban volt, és Nóra gyanús osonása csak még inkább beszűkítette a menekülési útvonalat.