Kék villogók a gangon

Bálint ujjai rágörcsöltek a kartondobozra, miközben Erzsi néni barna borítékja úgy lebegett közöttük a félhomályban, mint egy bérleti szerződés a pokolba. A kapualj üvegtábláin át már baljóslatú, diszkószerű kék fények pásztázták a lépcsőházat. Dr. Bordás András, aki addig a váltóáram dicsőségéről papolt a háziorvosnak, hirtelen elfehéredett. „Ha Nikola Tesla látná ezt az amatőr hatósági hisztériát, visszakérné a váltóáramot!” – mormogta a professzor, de a hangja úgy remegett, mint a rosszul kalibrált transzformátor. Pontosan tudta, hogy a tegnap esti barkácsolásuk nem felelt meg az Ohm-törvénynek.
A lépcsőforduló sötétjében guggoló Székely Ricsi eközben egy karton csempészett prémium öblítőt szorongatott a mellkasához, mintha az golyóálló mellény lenne a gázművek és a rendőrség közös haragja ellen. „Bálint, csinálj valamit, mert esküszöm, rájuk kenem a teljes osztrák csokoládékészletet!” – sziszegte a csempész, akinek híres magabiztossága mostanra egy ijedt kismacska szintjére zsugorodott.
Fent, a második emeleten Kelemen Dániel az ajtórésen át figyelte a kibontakozó drámát. A zsebében ekkor éles rezgéssel életre kelt a telefonja. Egy ismeretlen számról érkezett SMS villant fel a kijelzőn: „A tegnap esti gázóra-kattintásod nyomot hagyott. A kék fények neked szólnak.” Dánielt elöntötte a hideg veríték. A kiégett adatelemző hirtelen rájött, hogy a tegnap éjjeli, rendszerbe való titkos beavatkozása nemcsak a ház áramát, de a saját jövőjét is rövidre zárta.