Kék fények és égett szag

Karesz lakásából sűrű, fojtogató füst ömlött ki, megtöltve a lépcsőházat. A lakók köhögtek, tapogatóztak a sötétben, arcukon a düh most már tiszta pánikká vált. Az égett műanyag és a felizzott fém szaga szinte égette a tüdőt. A sercegő erősítő a padlón pirosan izzott, mint egy gonosz szem, amely figyeli a körülötte zajló káoszt.
Bálint, még mindig a falhoz lapulva, szívszorító félelmet érzett. Nemcsak a tűz, vagy a füst miatt, hanem a felismerés súlya alatt, hogy a tegnap esti titok bármelyik pillanatban a felszínre kerülhet. A sötétség, ami eddig menedék volt, most fenyegetőn körülvette. Épp ekkor vibrált a zsebében a telefonja, Erika neve villant fel egy pillanatra a kijelzőn, és Bálint gyorsan elnémította, mielőtt bárki észrevehette volna. Enci, aki mellette állt, érezte a telefon rezgését, és egy pillanatra gyanakodva nézett rá, de a füst és a köhögés elnyelte a pillanatot.
Kelemen Dániel a lépcsőfordulóban tartózkodott, a tegnap esti üzenet még mindig kísértette, és most a zaj és a káosz csak felerősítette a szorongását. Az új szereplő, aki észrevette Bálint remegését és a telefon villanását, elmosódott árnyékként mozgott a háttérben, mintha egy régi arcot látott volna meg egy új keretben, és ez a felismerés halvány mosolyt csalt az arcára.
Fekete Zoltán, akinek a kétségbeesett hangja korábban süket fülekre talált, most egyenesen Karesz lakása felé mutatott. „Ide! Itt van a góc! Mondtam, hogy hívtam a hatóságot!” A távolból már hallani lehetett a szirénákat. Néhány pillanattal később kék villogók fénye cikázott be az ablakokon keresztül, és a lépcsőházba három katasztrófavédelmi szakember és két rendőr lépett be. A látvány azonnal megdermesztette a dühös tömeget. A kék fények, melyek a korommal teli levegőben táncoltak, baljós árnyékokat vetettek a lakók megrettent arcára.
Dr. Balog Henrik egy árnyékos sarokból figyelte a bevonuló hatósági embereket. Az arcán ülő diadal még hidegebbé vált, amikor látta, hogy a káosz, amit ő ennyire előszeretettel generált, most egy hivatalos ellenőrzéssé fajul. A feszültség kézzel foghatóvá vált, ahogy a szakemberek elkezdték felmérni a helyzetet, míg egyikük megközelítette Fekete Zoltánt. „Közös képviselő?” – kérdezte a szakember, hangjában a hivatalos eljárás kérlelhetetlen súlya visszhangzott. Bianka zseblámpája megint elkapta Balog úr arcát, és a nőben gyomorba markoló érzés támadt: most kezdődik az igazi játék. A ház elöregedett falai mintha magukba szívták volna a félelmet és a feszültséget, és lassan, de biztosan előkészítették a terepet a soron következő, elkerülhetetlen ultimátumra.