Az új szereplő árnyéka

A lakók kitartóan dörömböltek Karesz ajtaján, és a kilincs is recsegett már a szorításukban. A belülről szűrődő sercegő hang egyre intenzívebbé vált, majd egy halk, fémes csattanás hallatszott. Bálint, visszahúzódva a falhoz, szinte érezte, ahogy a tegnap esti titok égő szaga keveredik Karesz lakásának füstjével. A pánik nemcsak az áramszünet miatt fogta el, hanem a gondolattól is, hogy a sötétség leple alatt pont most jöhetnek elő a felszínre a rejtett dolgok.
Szabó Gábor, arcán a félelem és düh keverékével, a tömeg szélén állt. Remegő kézzel tapogatta a zsebét, mintha egy elképzelt cigaretta enyhíthetné a feszültséget. A levegő egyre fojtogatóbbá vált, ahogy a füstszag mindenhová eljutott. Kelemen Dániel, akit a tegnap esti üzenet kísértett, most már a lépcsőfordulóból figyelte az eseményeket, remélve, hogy a káoszban el tud tűnni.
Az „új szereplő” – akit Dániel csak futólag látott a postaládáknál – most a lépcsőház sötétjében állt, szemeivel fürkészve a pánikba esett arcokat. Nem a tűztől rettegett elsősorban, hanem attól, hogy a káosz leleplezi az ő saját, gondosan felépített történetét, ami miatt idejött. Az ő félelme egy belső, kiszámított aggodalom volt, nem a pillanatnyi veszély. Észrevette Bálint remegését, ahogy az a falnak simulva próbált láthatatlanná válni, és valami halvány felismerés csillant meg a szemében, mintha egy régi arcot látott volna meg egy új keretben.
Fekete Zoltán hangja elkeseredetten vágott a zsivajba: „Kérem, tartsák be a szabályokat! Gondatlanságból elkövetett veszélyeztetés! Már hívtam a hatóságot!” De a szavai süket fülekre találtak, ahogy a lakók egy utolsó, összehangolt erőfeszítéssel végül betörték Karesz ajtaját. A füst azonnal kiömlött, szúrós szaga megtöltötte a lépcsőházat, és a sötétség ellenére is látszott a levegőben táncoló, fekete korom.
Dr. Balog Henrik egy árnyékos sarokban figyelte az eseményeket. Arcán most már nemcsak mosoly, hanem egyfajta hideg diadal is ült. A ház, mint egy felbolydult méhkas, pontosan úgy viselkedett, ahogy előre látta. Minél nagyobb a káosz, annál könnyebben mozgathatók a szálak. Bianka zseblámpája ismét elkapta a pillanatot, és a nőben gyomorba markoló érzés támadt: Balog úr nem félt, élvezte a helyzetet. Karesz lakásának padlóján egy sercegő, kisméretű erősítő feküdt, körülötte megolvadt vezetékekkel, a sötétségben vörösen izzó pontokkal.