A Hatósági Szemle

A specialisták kérdése a füstös levegőben, a lakók morajlásán átvágva, megálljt parancsolt a felfokozott érzelmeknek. Fekete Zoltán, bár arcán a félelem és az aggodalom keveredett, egyenes tartással lépett elő, mintha ez a pillanat az ő igazának végső bizonyítéka lenne. „Igen, én vagyok a közös képviselő,” felelte, hangjában a hivatalos szerep súlya visszhangzott. A katasztrófavédelmi szakember bólintott, majd egy rövid pillantással végigmérte a dühös, de most már némileg megrettent lakókat. „Először is, mindenki hagyja el a folyosót. A tűzoltók azonnal eloltják a tüzet, majd megkezdjük a helyszíni szemlét és a károk felmérését. Utána átfogó ellenőrzésre kerül sor a ház elektromos hálózatát illetően.”
Bálint a falnak támaszkodva próbált minél láthatatlanabbá válni. A specialisták szavai, a „károk felmérése” és az „átfogó ellenőrzés” szirénaként zúgtak a fülében. Nemcsak az égett erősítő okozta károktól rettegett, hanem attól is, hogy a hatósági beavatkozás olyan mélyre ássa magát a ház rejtelmeibe, hogy a tegnap esti titok, ami Erika hívása óta egyre nehezebb teherként nyomta, most már elkerülhetetlenül a felszínre kerül. Egy mozdulatlan tekintettel pásztázta a kormos folyosót, hátha felbukkan Karesz, akit most az egész káosz fő okozójának tartottak, de a rockzenész sehol sem volt. A távolból, a kék villogók fényében, az új szereplő árnyéka mozdult meg. Tekintete élesen követte Bálintot, mintha a férfi minden rezdüléséből egy régi, eltemetett történet darabjait próbálná összeilleszteni. A halvány mosoly még mindig ott lebegett az ajkán.
Kelemen Dániel a lépcsőfordulóban, a félhomályban, a telefonját markolászta. Az ismeretlen üzenet, ami tegnap éjjel érkezett, és a benne rejlő fenyegetés valószerűtlenebbnek tűnt a sűrű füstben és a kék villogók szaggatott fényében, mégis érezte, ahogy a pánik egyre szorít. Mi van, ha a rendőrök nem csak Karesz ügyével foglalkoznak? Mi van, ha a házban lévő összes rejtélyre fény derül? Mi van, ha az ő tegnap esti elhamarkodott döntése is előkerül a káoszban? Egy mély, remegő sóhaj hagyta el a száját, melyet elnyelt a felfokozott hangzavar.
Dr. Balog Henrik, aki mindvégig az árnyékban maradt, most halványan elmosolyodott. A hatósági beavatkozás éppen az volt, amire szüksége volt. A káosz nyomán jövő „átfogó ellenőrzés” – gondolta – kiváló ürügyet szolgáltat majd a saját terveihez. Az „ultimátum” már formálódott a fejében, ami az ingatlan helyzetét végleg eldöntheti. Bianka, aki még mindig a zseblámpájával próbált fényt vetni a sötét sarkokra, elkapta Balog úr pillantását. Egy pillanatra megrettent, a férfi tekintetében rejlő hideg elszántság egyenesen gyomorba vágott. Valami sokkal nagyobb játszma kezdődött most, mint egy egyszerű tűzeset. Enci, aki Bálint mellett állt, a füstön át is érezte a férfi növekvő feszültségét. Felnézett rá, és kérdőn nézett a szemébe, mintha a választ kereste volna a tegnap esti titokra, ami mindkettejük között ott lebegett, kimondatlanul, de annál súlyosabban. A bevonuló tűzoltók harsány parancsai és a rendőrök határozott mozdulatai elkezdték kiszorítani a lakókat a folyosóról, és ezzel egy időben a feszültség a ház minden szegletébe átterjedt. A kinti szirénák hangja felerősödött, majd elhalt, helyét a katasztrófavédelem munkagépeinek zaja vette át.