Kék fények a járdaszegélyen

A küldés gomb után a csend szinte tapinthatóvá vált a sárgás utcai lámpák fénye alatt. Dániel zsebében alig három másodperccel később rezdült meg újra a készülék. A kijelzőn csak egyetlen tőmondat állt: „A rossz irányba indulsz, Dani. Nézz balra.”
A fiú torka kiszáradt, a feje lüktetett a feszültségtől. Ösztönösen fordította el a fejét. Néhány lépésre tőle, a sötét kapualj szélén Dr. Balog Henrik állt. Az ügyvéd arcán egyetlen izom sem rándult, de a kezében tartott vaskos dossziét szorosan a testéhez szorította, mintha az élete múlna rajta. Az elszálló hitelek és a fenyegető csődök világában Balog pontosan tudta, kinek a torkára kell rátennie a kezét, és a tegnap esti titkos tranzakció épp kapóra jött neki.
– Menjenek hátrébb, a gázömlés nem játék! – kiáltotta Fekete Zoltán, miközben a sarkon túl feltűntek a közeledő katasztrófavédelem kék villogói. A közös képviselő hangja remegett a felelősség súlya alatt, de a szabályzat betűit még most is görcsösen próbálta betartatni a jéghideg flaszteren.
Bálint eközben szorosabban vonta magához Erikát. A biztonsági őr rutinjával mérte fel a terepet, de a félelem megbénította: ha a hatóságok átkutatják a pincét, nemcsak Köves Dezső illegális kötései, de az ő gondosan elrejtett barna borítékja is veszélybe kerül. Erika riadtan nézett a közeledő kék fényekre, a karjában tartott gyermek halk nyöszörgése felerősítette a fojtogató gyanakvást, ami lassan minden lakót egymás ellenségévé tett a járdán.