A zsarolás hálója — folytatás

A kék villogók rideg fénnyel vonták be a Vászoly utca repedezett aszfaltját. Bálint éppen elindult volna Erikával és a babával a kordon felé, amikor egy csontos, száraz kéz szorult a felkarjára. Erzsi néni állt mögötte, sötét gyapjúkabátjában szinte egybeolvadva a kapualj árnyékával. Szemeiben dühös, hideg diadal csillogott.
– Ne kapkodj, fiam – suttogta az öregasszony, hangja alig volt hangosabb a szirénák vonyításánál. – Ha a tűzoltók feltúrják a pincét, nemcsak Dezső buherált vezetékei kerülnek elő. Tudom, hova dugtad azt a barna borítékot. Ha nem teszed meg, amit megbeszéltünk, Enci még ma éjjel megtudja az igazat Erikáról és a gyerekről.
Bálint torka elszorult, öklei fehérre fehéredtek a tehetetlen dühtől. Pár lépéssel arrébb Dr. Szabó András reszkető kézzel gyújtott rá egy cigarettára, tágra nyílt, ijedt szemmel bámulva a hatósági autókat. Pontosan tudta, hogy ha a pincéből átterjed a vizsgálat a földszinti rendelőjére, a zsarolási kártyavára másodpercek alatt omlik össze. Balog Henrik az ügyvédi dossziéját szorítva, mozdulatlanul figyelte a hármast, kalkulálva a közelgő csőd és a tegnap esti titok újabb fejezeteit.
A háttérben Dr. Bordás András hangoskodott a lépcsőház bejáratánál, éppen a fiatal Mariettával vitatkozva a gáz terjedési együtthatóiról. „R = U/I, ezt mindenkinek tudnia kell, a fizika törvényei nem változnak!” – dohogott az agg mérnök, de a lány csendesen, szakmai precizitással torkollta le az elavult elméletet, miközben Fekete Zoltán kétségbeesetten próbálta hátrébb tolni a bámészkodókat. Bálint érezte, hogy a hurok végleg megszorult a nyakán: a boríték sorsa és a családja jövője egyetlen idős nő bosszúvágyán múlott.