Sötétben a lépcsőház

Bálint lélegzete is elakadt Erzsi néni szavaira. A fenyegetés súlya lehúzta, miközben Erika a karjaiban szorongatta a babát, érezhetően idegesen. A kék villogók szaggatott fénye tovább festette a feszült jelenetet, amikor hirtelen, egy éles, pattanó hang hallatszott a lépcsőház mélyéből. A hangot tompa zúgás követte, majd a lépcsőfordulók néhány, még működő lámpája is kialudt. A külső, utca felőli fények beragyogtak ugyan a kapualjat, de a ház belseje hirtelen sötétbe borult.
Fekete Zoltán, aki eddig a kíváncsi bámészkodókat próbálta távol tartani, kétségbeesetten kapta a fejét a zaj irányába. „Mi a fene van már megint?!” – kiáltotta, hangjában tiszta pánik. Dr. Bordás András, aki éppen egy újabb fizikai törvényt akart Mariettára kényszeríteni, elhallgatott, és azonnal a lépcsőház felé fordult, mint egy öreg vadász, aki megérzi a zsákmányt. „Ez túlfeszültség! Vagy egy rossz érintkezés! Tudniuk kellett volna!” – dohogott, és már indult is volna, ha a tömeg nem torlaszolja el az utat. Marietta csak a fejét csóválta, mintha tudná, hogy az agg mérnök elméletei ebben a pillanatban vajmi keveset segítenek.
A ház túlsó felén, a bérház utcára néző ablakai alatt Kelemen Dániel megpróbált felhívni valakit. A telefonját markolta, a gázszivárgás miatti kiürítés híreit kereste online, miközben a hatósági autók fényeiben, mint valami vészjósló jel, felvillant a kijelzőjén egy ismeretlen számról érkező üzenet. A szöveg rövid volt és kíméletlen: „Tudom, mit tettél tegnap éjjel. A következő lépésedet is figyelem.” Dániel ujjai remegtek, a hideg verejték lefutott a hátán. A telefon majdnem kiesett a kezéből.
Lugosi Jenő, aki eddig a szuterénből kiáradó gázszag miatt dühösen dohogott, most megkönnyebbülten vette a levegőt, hogy végre nem ő a központ. Várkonyi Gábor, a színész, aki a sötétben is éberen figyelt, azonnal felvette Dániel remegő hangját és arcának pánikját. Egy újabb szál bontakozott ki a nagy „színdarabban” a szemfüles színész szemei előtt.
A villanykimaradás zűrzavarában megjelent Tibor bá, az öreg villanyszerelő. Zsebéből előkapott egy zseblámpát, és morgósan indult el a főkapcsoló felé. „Ennek is eljött az ideje, mi?! Mondtam én, hogy a Dezső buherálta vezetékei még a fejünkre omlanak!” – dünnyögte maga elé, miközben a fénycsóva ugrált a falakon. Dr. Balog Henrik, aki eddig hidegen figyelte az eseményeket, most kissé felélénkült. A káosz új lehetőségeket rejthetett a számára, különösen, ha Köves Dezső illegális hálózatai valahogy összefüggésbe hozhatók a mostani meghibásodással. Erzsi néni arcán pedig egy újabb, alig észrevehető mosoly suhant át Bálint felé. A hurok szorult.