Kék fények a gangon

Bálint tehetetlenül nézett Erikára, aki a sötét sarokban zokogva szorította magához a gyermeket, majd lassan bólintott. Nem volt más választása, ki kellett jutnia a rendelőből, hogy időt nyerjen. Dr. Szabó remegő kézzel fordította el a kulcsot a zárban, és épp csak annyira nyitotta ki a nehéz tölgyfa ajtót, hogy a biztonsági őr kisurranhasson a fojtogató gyógyszerszagból a huzatos, sötét folyosóra.
A gangon a sűrű félhomályban azonnal elkapta egy imbolygó fénysugár. Erzsi néni állt ott, de az öregasszony szokásos, mindentudó magabiztossága elillant; a lámpája fénye reszketett a kezében, arca sápadt volt a fojtogató félelemtől. Ezúttal nem a barna borítékot szorongatta fenyegetőn, hanem a saját mellkasát próbálta csitítani.
– Bálint... ezek a kapuban állnak – suttogta szaggatottan Erzsi néni, miközben a földszinti kapualj felé bökött. – Valaki lakossági bejelentést tett. Rendőrök vannak az utcában.
Mielőtt Bálint válaszolhatott volna, a lépcsőfordulóban hirtelen felbukkant Bartha Zsófia. Fehér jógaköpenyében úgy festett a homályban, mint egy dühös kísértet. Zsófia szemei villámokat szórtak, kezében egy még füstölő zsályaköteget tartott, amit vádlóan az öregasszony felé bökött.
– Ez a ti mocskos, fojtogató paranoiátok tette ezt a házzal! – sziszegte dühösen Zsófia. – Nem elég az áramszünet, most még a hatóságokat is idecsődítitek a gyanakvásotokkal? Teljesen megmérgezitek a ház auráját!
A feszültség szinte tapinthatóvá vált a rideg lépcsőházban. Bálint ott állt a sarokba szorítva: a háta mögött a rendelő bezárt ajtaja mögött Szabó másfél milliós zsarolása ketyegett, előtte a lebukástól rettegő Erzsi néni és a dühöngő Zsófia állta el az utat, miközben az udvar felől baljóslatú kék fények kezdtek táncolni a koszos ablaküvegeken.