Kék derengés a sötétben

Dániel lassan visszahúzódott a saját ajtófélfájának árnyékába, miközben a dühödt lakók a második emeleti lépcsőforduló felé hömpölygöttek. A vakító okostelefon-fények szétvágták a lépcsőház sűrű, égett szagú sötétségét, de az ő tekintete a markában lévő sárgult iratról a zsebében megránduló készülékre tapadt. A rezgés rövid volt, éles és fenyegető.
A kijelző kékesszürke derengése megvilágította szorongó, izzadt arcát. Nem közönséges értesítés érkezett, hanem egy rejtett csatornán küldött üzenet, ami közvetlenül a tegnap éjszakai beavatkozására utalt. „Az áramszünet nem törli a naplóbejegyzéseket. Amint a szerver újraindul, a hozzáférésed nyoma látható lesz.”
A hideg végigszaladt a gerincén. Tegnap éjjel, a végső kétségbeesés határán belépett a cég belső hálózatára, hogy módosítsa a rá vonatkozó pénzügyi elemzéseket, ám a törlési folyamat félbeszakadt. Azt hitte, maradt ideje eltüntetni a digitális ujjlenyomatait, de az épület hálózatának hirtelen összeomlása most csapdába ejtette. Ha a rendszer újraáll, az automatikus biztonsági audit azonnal riasztást küld a központnak.
Görcsösen ellenőrizte a telefon töltöttségét és a térerőt. A lépcsőházban Szabó Gábor üvöltözése keveredett a vaksötéttel, de Dániel számára megszűnt a külvilág. A tegnap esti titok nem várt többé – a visszaszámlálás a sötétben megkezdődött.