A túlterhelt hálózat — új hang

Dániel még fel sem ocsúdott a kezébe nyomott boríték láttán, amikor a második emelet felől fülsiketítő, torzított gitárbőgés rázta meg a folyosó vékony falait. Karesz részeg kurjongatása kíséretében a kábeles erősítőkből feltörő mélynyomás vibrálásra bírta a sárgult ajtóüvegeket. Sipos Bendegúz bányászgépeinek folyamatos, magas frekvenciájú zümmögése erre egyetlen pillanatra éles, sziszegő hanggá torzult.
A ház elöregedett elektromos rendszere nem bírta a duplázott terhelést. A faliújság melletti elosztódobozból éles, kék szikracsóva csapott ki egy pukkanás kíséretében, majd az egész épület hálózata összeroppant. A fények villanva aludtak ki, s a Vászoly utca 6. egy szempillantás alatt zuhant a koromfekete, fojtogató vaksötétbe. Az égett műanyagszag azonnal elárasztotta a lépcsőházat.
„Ez a barom újra megcsinálta!” – harsant fel Szabó Gábor rekedt hangja a sötétből, ahogy az első emeleti ajtó csapódott. Az autószerelő a mellkasához kapott, de dühétől hajtva botorkált fel a lépcsőfokokon. Enci kétségbeesett kiáltása keveredett Kőves Dezső bá tompa káromkodásával, miközben a lakók megindulnak a zaj irányába.
Dániel a markában szorongatott irattal lépott ki a folyosóra. A mobiltelefonok halvány, remegő fénykévéi vibráltak a sötétben, megvilágítva az összegyűlt, lincshangulatban égő arcokat Karesz ajtaja előtt.