Kábelzárlat a kapualjban

A doboz ritmikus zúgása pillanatok alatt éles, magas frekvenciájú visításba csapott át. A kukatároló mögött futó régi kábelcsatornából kövér kék szikra pattant, majd egy hangos pukkanással egyszerre aludt ki az egész földszinti világítás. A kapualj és a lépcsőház egyetlen másodperc alatt borult gyomorforgató félhomályba, miközben a postaládák feletti főkapcsoló-szekrényből égett műanyag fojtogató szaga áradt ki.
– Tesla erre mondta volna, hogy a váltóáram nem játék! – dördült el a félemeletről dr. Bordás András dühös hangja, amint csattanva felpattant a lakásajtaja. – R egyenlő U per I, hát ezt még a legbutább gimnáziumi diákom is tudta! Túlterheltétek a hálózatot!
Kovács Tibor bá a sötétben káromkodva botorkált le a lépcsőn, nehéz elemlámpával és csavarhúzóval a kezében. Nyakatekert mozdulatokkal fúrta át magát a zsályafüstben köhögő Zsófián és a szuterén lépcsőjén káráló Ricsin. A postaládák szűk átjárójában Molnár Máté a telefonja vakujával próbált rálátni a saját zárelőjére, amikor dr. Balog Henrik majdnem fellökte őt a vaksötétben. Az ügyvéd tekintetében riadt, szinte gyermeki félelem cikázott; elszürkült arccal szorította magához az aktatáskáját, ahogy megdermedt a hirtelen összetorlódott lakók gyűrűjében.
– Zoltán ma úgyis végigjárta a házat a felújítási alap miatt, most legalább láthatja, mire nem költöttünk – morgott Máté, miközben gyanakodva oldalra lépett a remegő kezű Balog elől.
A kapualjban Tibor bá káromkodva csapta le a szikrázó biztosítéktábla ajtaját. Bálint a lépcső árnyékában, ketyegő belső órájával a fejében feszülten figyelte, ahogy Balog Henrik a felbolydult méhkasra hasonlító zűrzavart kihasználva lassan megindul felé a sötétben.