Fekete doboz a kukatárolóban

Bálint reszkető térddel támaszkodott a lépcsőházi falnak, mint akit most gázolt el egy orvosi leletekkel felvértezett gyorsvonat. Az egyórás ultimátum úgy ketyegett a fejében, mint egy olcsó ébresztőóra. Mielőtt azonban összerogyhatott volna a saját eltitkolt apasága súlya alatt, a kapualj mélyéből éles fékcsikorgás vonta el a figyelmét.
Egy vakítóan fényes, koromfekete luxusterepjáró fordult be a szűk kapualj elé, éppen csak súrolva Székely Ricsi szuterén előtti virágládáját. A csempészkereskedő Ricsi azonnal kibukkant a pincelépcső árnyékából, kezében egy bontatlan osztrák mosógéllel, és éppen nyitotta a száját egy éles káromkodásra, amikor a kocsi sötétített ajtaja kipattant.
Varga Nóra pottyant ki a hátsó ülésről, mint egy szorongó titkosügynök. Arcán pánik cikázott, méregdrága retiküljét szorosan a mellkasához ölelve pillantott körbe. Nem vette észre a félhomályban lapuló Bálintot, sem a morgó Ricsit. Ehelyett egy nehéz, gyanúsan csörgő fekete papírdobozt ráncigált ki a kocsi padlójáról, majd kétségbeesett kapkodással igyekezett a lépcső alatti kukatároló mögé gyömöszölni.
– Hé, szomszédasszony, a lomtalanítás csak ősszel lesz! – morogta Ricsi, miközben a terepjáró csikorgó kerekekkel kilőtt a járdaszegélyről.
Nóra összerezzent, elfehéredett arccal igazította meg a kabátját. Bartha Zsófia pont ekkor lebegett le a lépcsőfordulóból fehér jógagúnyájában, kezében a sistergő zsályafüstölővel. A gomolygó füstben Nóra doboza hirtelen megzörrent, és egy halk, ritmikus gépzúgás szűrődött ki a fedele alól.