Jelzálog a lépcsőfordulóban

Dr. Balog Henrik azonnal meglátta a tátongó piaci rést Fekete Zoltán megsemmisülésében. Ahelyett, hogy felrohant volna a sötét lakásába, kimért léptekkel visszasétált a lépcsőforduló közepére, és egy ragyogó bőrmappát húzott elő a zakója belső zsebéből.
– Uraim, pánikra semmi ok! – emelte fel simogatóan halk hangját az ügyvéd, miközben a közös képviselő épp a zseblámpája elemeit próbálta kétségbeesetten visszarázni az életbe. – A kényszerfelújítás többmilliós költségét a ház képtelen kigazdálkodni. De mint a tízes lakás tulajdonosa és felelős szomszéd, készséggel felajánlom a segítségemet: személyesen finanszírozom a hálózat teljes cseréjét. Természetesen cserébe csupán egy apró jelzálogjegyre és szerény magánhitel-szerződésre van szükségem minden egyes lakásra.
A harmadikon álló Máté sápadtan szorította meg Bianka kezét. Az elszálló törlesztőrészletek miatt már így is a csőd szélén egyensúlyoztak, egy Balog-féle „megmentő” hitelcsapda a biztos kilakoltatást jelentette volna számukra.
Lenn a szuterén félhomályában Székely Ricsi próbált észrevétlenül kimenekíteni két karton csempészett prémium öblítőt a hátsó ajtón, de a sötétben szembetalálta magát a kisemmizett ex-légióssal. Az öreg katona a hatósági lezárás hírére meglepően reménytelien méregette a csempészárut és a megrémült Ricsit.
– Henrik úr – nyögte Fekete Zoltán, a zseblámpát az ügyvéd ragyogó cipőjére irányítva –, maga most megment minket, vagy elárverezi a házat?
– Zoltánom – mosolygott Balog, és felkínált egy golyóstollat. – A jog szépsége pontosan abban rejlik, hogy a kettő közt semmi különbség sincs.