Zseblámpás ultimátum

A lépcsőház sötétjét hirtelen kék és piros fénysugarak szelték át a kapualj felől: a szomszédos házból tett lakossági bejelentésre megérkeztek a Katasztrófavédelem és az építésügyi hatóság emberei. A puskaporos égésnyomok és a szuterén felől szivárgó tompa gázszag azonnal megállította a kiérkező ellenőröket a főbejáratnál. Fekete Zoltán remegő zseblámpafénnyel a kezében próbált utat vágni a dühös, sötétben botorkáló lakók között, de a hatóság vezetője nem hagyott teret a bürokratikus magyarázkodásnak.
„Zoltán úr, ez az épület jelenlegi állapotában közvetlen életveszély” – hangzott el a megfellebbezhetetlen ultimátum a kapualjban, amire még a másodikon tomboló lincshangulat is elhallgatott. „Vagy azonnal elindítják a csillagászati összegű kényszerfelújítást a rendszerek teljes cseréjére, vagy holnap reggel bevonjuk a lakhatási engedélyt, és hivatalosan kilakoltatnak mindenkit.”
A bejelentés hallatán a szuterénben álló Székely Ricsi sápadtan lapult a falhoz: a csomagtartóból árult csempészáruja forgott kockán, ha a hatóság lezárja a pincét. Etelka a korlátba kapaszkodva fojtotta vissza a sikolyát a fojtogató feszültségben. Eközben Kerekes Marietta Hiába próbálta elmagyarázni Bordás professzornak, hogy a szuterén gépészete veszélyes gázt enged ki. „Hagyjon a marhaságaival, kislány! R egyenlő U per I, ezt mindenkinek tudnia kell, a fizika nem vélemény kérdése!” – intette le az öreg mérnök gőgösen a diáklányt.
A lépcsőforduló homályából Dr. Balog Henrik jéghideg, elégedett mosollyal figyelte Fekete Zoltán teljes összeomlását. Az ügyvéd pontosan tudta: a lakók képtelenek lesznek kifizetni a kényszerfelújítás millióit, a fenyegető kilakoltatás pedig tálcán kínálja majd neki a Vászoly utca 6. áron aluli felvásárlását.