Jelzálog a kapualjban

Balog Henrik mindössze két másodperc alatt nyerte vissza hidegvérét. A fenyegető kényszerfelújítás híre nem katasztrófa volt számára, hanem a tökéletes lehetőség. Egy határozott lépéssel Fekete Zoltán és a hatósági ellenőrök közé állt, öltönyének gombjait lassú, kimért mozdulattal igazgatva.
– Ne pánikoljon, közös képviselő úr – mondta Balog, s hangja jéghidegen visszhangzott a boltívek alatt. – Rendkívüli közgyűlést hívunk össze. Amennyiben a társasház képtelen előteremteni a kért milliókat, a jogi képviseletemben álló befektetői csoport készen áll felvásárolni a felhalmozott adósságot. Természetesen a lakások jelzálogjoga fejében.
Fekete Zoltán arca még fehérebbé vált. Pontosan tudta, mi rejtőzik az álnok mentőöv mögött: elkerülhetetlen kényszerárverezés. A kapualj melletti postaládáknál épp küldeményeit átvevő Máté kezei között megremegtek a levelek. Zoltán napok óta kerülte a lakókat a bedobónyílásoknál, most mégsem tudott elrejtőzni.
A szuterén lépcsőfordulójából Ricsi csusszant elő. Sápadtan hallgatta a tárgyalást; ha a hatóság lezárja az épületet, a lent felhalmozott illegális árukészlete végleg csapdába esik.
Dániel a Miri Csemege friss cégére alatt állva pillantott a képernyőre: hét perce maradt. A zsebében meglapuló telefon újabb szaggatott rezgéssel követelte a figyelmét. Balog tekintete egy pillanatra összefonódott az övével. Dánielnek döntenie kellett: visszarohan törölni a szerverlogokat, vagy hagyja, hogy a ház végleg Balog markába kerüljön.