Hivatalos végzés a füstben

Dániel nem várta meg Ricsi újabb kérdését, félrelökte magát a korláttól, és a lépcsőfokokat kettesével szedve rohant lefelé. A kijelzőn villogó visszaszámlálás képe beégett a retinájába: kilenc perce maradt, mielőtt a szerver logfájljai leleplezik a tegnap esti kétségbeesett akcióját.
A kapualjban azonban váratlan akadályba ütközött. A kinyitott nehéz tölgyfa kapun át hideg éjszakai levegő tódult be, de a bejáratot két sárga láthatósági mellényes tiszt és Fekete Zoltán torlaszolta el. A közös képviselő remegő kézzel szorította magához a kék mappáját, miközben a hatósági ellenőr épp egy hivatalos jegyzőkönyvet nyomott a mellkasának.
– Az épület hálózata életveszélyes, a szuterénből pedig gáz szagát jelezték a szomszédos házból – harsant az ellenőr ellentmondást nem tűrő hangja. – Nincs mérlegelés, Fekete úr. Vagy azonnal elindítják a kényszerfelújítást a lakók rendkívüli befizetéséből, vagy hatvannyolc órán belül lakatlanná nyilvánítjuk a házat és mindenkit kilakoltatunk.
A mögötte leérkező Balog Henrik megtorpant, hideg tekintete egy pillanatra elhomályosult a döbbenettől. Fekete Zoltán arca elfehéredett; pontosan tudta, hogy a lakók képtelenek kifizetni a csillagászati összeget. Dániel a földszinti Miri Csemege frissen festett cégére alatt állt meg, miközben a zsebében lévő telefon ismét szaggatottan megrezrent. Az ideje drasztikusan fogyott.