Jegyzőkönyv a sötétben

Fekete Zoltán elkeseredetten próbált utat vágni magának a sötét kapualjban, ahol a kiérkező rendőrök mögött már a katasztrófavédelem sárga mellényes ellenőre is megjelent. A szuterénből kiáramló égett műanyagszag és a halványan terjengő gázszag azonnal megállította a hatóság embereit. A katasztrófavédelmis tiszt határozott mozdulattal világított a sötétségbe borult villanyóra-szekrényre.
– Közvetlen életveszély – jelentette ki a tiszt szárazon, miközben előhúzta a jegyzőkönyvet. – Ha hat órán belül nem igazolják az elektromos hálózat és a gázvezeték teljes kényszerfelújítását, a házat lakatlanná nyilvánítjuk, és elrendelem az azonnali kiürítést.
Fekete úr szájából kihalt a szó. A megemelt felújítási alapot a lakók többsége képtelen lett volna azonnal kifizetni, a társasház számlája pedig üresen tátongott. Ebben a pillanatban lépett mellé Dr. Balog Henrik. Az ügyvéd zseblámpájának hideg fényköre kísértetiesen világította meg simára borotvált arcát.
– Nem kell pánikba esni, Zoltán – mondta Balog olyan halk, mégis metsző hangon, amely átvágott a korlátok közt visszhangzó zűrzavaron. – A megbízóm kész egy összegben átvállalni a kényszerfelújítás teljes költségét. Cserébe csupán a jelzálogjog bejegyzését kérjük a felújítási alapra és a lakások törzstőkéjére. Vagy aláírja a rendkívüli felhatalmazást mint közös képviselő, vagy hajnalban az utcára kerül az egész ház.
A földszinti árnyékban lapuló Kerekes Marietta rettegve szorította magához a táskáját, míg Tormai Zoltán főtörzs falfehéren hátrált a lépcsőház sötétjébe, kerülve az ellenőrök tekintetét. Odafent az elsőn a csecsemő éles sírása újra felhasította a fojtogató csendet, miközben Fekete úr keze megremegve nyúlt a tollért.