Túlterhelés a másodikon — új hang

Alighogy Bálint átlépte a rendelő küszöbét, a másodiki folyosó falaiba épített régi vezetékek baljós, mély búgásba kezdtek. Radó Károly, a múltjában rekedt rockzenész a saját szobájában csutkára tekerte a gigantikus Marshall erősítő potméterét. Fogalma sem volt róla, hogy a fal mögötti illegális csatlakozása Sipos Bendegúz éjjel-nappal izzó, nagy teljesítményű kriptobányász hálózatával találkozott.
Egyetlen pillanat műve volt az egész. A túlterhelt kötődobozokból vakító, kék szikraeső csapott ki a lépcsőház sötét zugaiba, majd egy fülsiketítő pukkanással az egész épületben kihunytak a fények. A kapualjban villogó rendőrségi lámpák fényét elnyelte a hirtelen beálló vaksötét; a Ház egyetlen másodperc alatt borult koromsötétbe.
A hirtelen áramszünetben a csecsemő éles, dühös sírása felhasította a csendet. Odakint, a második emeleti folyosón pánik törte meg a feszült várakozást. Szabó Gábor a korlátba kapaszkodva káromkodott, míg Kelemen Dániel az ajtóját kicsapva szorította magához villogó telefonját, rettegve a váratlan zűrzavartól. Enci a lépcsőfordulóban dermedt meg, megérezve a Karesz lakása felől felszálló égett műanyagszagot.
– Ezt nem hiszem el! Ez a barom megint lecsapta az egészet! – üvöltötte Gábor, és botorkálva Karesz ajtaja felé indult.
A fojtogató sötétségben a lakók dühös léptei visszhangoztak a folyosón. A hatósági jelenlét és a zsarolások árnyékában a Ház teljes elektromos összeomlása egyetlen közös puskaporos hordóvá változtatta a másodikat.