Jegyzőkönyv a kapualjban

Bálint lassan hátralépett a rendelő nehéz tölgyfa ajtajától. A tenyere hideg izzadságtól tapadt, miközben Dr. Szabó zsaroló szavai még mindig a fülében zúgtak. A szűk földszinti folyosó felé fordult, de nem jutott messzire: a kapualjból Fekete Zoltán emelt hangja és két sárga láthatósági mellényt viselő hatósági ellenőr léptei verték fel a ház csendjét.
A katasztrófavédelem tisztje a villanyóra-szekrény korhadt rácsára mutatott, majd egy vastag papírköteget csapott a közös képviselő kezébe.
– Az elektromos hálózat közvetlen életveszélyt jelent, a pincei gázvezetékek állapota pedig felháborító – jelentette ki a hatósági ember elutasító szigorral. – Két választásuk van, Fekete úr: vagy negyvennyolc órán belül elindítják a teljes kényszerfelújítást a rendkívüli közgyűlésen, vagy lakhatatlanná nyilvánítjuk az épületet, és lezárjuk a kaput.
Fekete Zoltán mészfehér arccal szorította magához a jegyzőkönyvet, miközben a lakók riadtan hajoltak ki a gangok korlátai felett. A lépcsőforduló sötétjében Dr. Balog Henrik tűnt fel. A kényszerárverező ügyvéd élre vasalt öltönyében, jéghideg nyugalommal figyelte a jelenetet. A megemelt felújítási alap és a csillagászati összegek pontosan az ő malmára hajtották a vizet: tudta, hogy a megszorult lakók képtelenek lesznek fizetni.
A háttérben Székely Ricsi suhant át a folyosón, hóna alatt egy karton csempészett kávéval a kisbolt felé, de Bálint észre sem vette. A biztonsági őr megsemmisülve támaszkodott a falnak, tudva, hogy a háló mindkét felől rászakadt.