Fizika és elhallgatott kémia

A katasztrófavédelmisek nehéz léptekkel hagyták el a kapualjat, de a fojtogató csend csupán néhány másodpercig tartott. Fekete Zoltán felindultan lobogtatta a jegyzőkönyvet, ám mielőtt egyetlen szót is mondhatott volna, a lépcsőházból előlépett Dr. Bordás András. Az idős mérnök-tanár végighúzta száraz ujját a korhadt villanyóra-szekrény égésnyomain, majd hűvös, precíz hangon törte meg a pánikot.
– R = U/I, ezt minden épeszű embernek tudnia kellene – jelentette ki Bordás, végigmérve a megrémült gyülekezetet. – Ha a hálózat ellenállása a nullához közelít, az áramerősség a végtelenbe szökik. Tesla nem azért intézett nekünk váltóáramot, hogy maguk felgyújtsák ezt a kőtömböt. A túlterhelés nem bürokratikus probléma, Zoltán, hanem tiszta fizika!
A szomszédos korlátnál álló Marietta, a fiatal vegyészhallgató nem a vezetékeket figyelte. Tekintete feljebb tévedt, a földszinti rendelő felé, ahonnan az édesanyja táskájából hiányzó erős nyugtatók dobozai tűntek el az elmúlt napokban. Pontosan tudta, milyen halálos kémiai reakciót válthat ki a szintetikus hatóanyagok és a megromlott alkohol kombinációja – és azt is, hogy Dr. Szabó kinek adagolta a tablettákat. A lány sötét morális válaszút elé került: ha hallgat, az anyja lebukását védi, de emberélet forgott kockán.
Eközben Dániel a korlátnak feszülve rántotta elő a zsebéből rezgő telefonját. A kijelzőn egy ismeretlen számról érkező üzenet villant fel, pontosan reagálva a tegnap éjjeli, titkos döntésére: „Tudom, mit tettél a hálózaton. Harminc perced van fizetni.”