Ismeretlen értesítés

Dániel a második emeleti lakásában ült a félhomályban, és az asztalon fekvő telefonját bámulta. Tegnap éjjel, a kimerültség és a kétségbeesés határán hozott meg egy döntést, amiről senki sem tudhatott a Vászoly utca 6-ban. Azóta minden egyes lépcsőházi zaj szétmarta az idegeit. A tenyere hideg volt, a torkát szorította a szorongás, amikor a kijelző váratlanul felvillant. Egy ismeretlen számról érkezett rövid üzenet: „A felvétel nálam van. Ne próbálj visszalépni.”
A szobában megállt a levegő. Dániel kényszeresen végigsimított az arcán, s a bezárt ajtó felé pillantott. Odakint a gangon tompa neszek hallatszottak: Bálint zaklatott léptekkel sietett lefelé a lépcsőn, miközben Nóra a földszinti folyosó felé tartott, hogy kifüggessze a szobakiadásról szóló cédulát a Miri Csemege melletti táblára – arra a hirdetésre, amelyre a lelkileg összetört Enci csap majd le menedéket keresve. Fekete Zoltán éppen a földszinten körbejárt, a ház rendjét ügyelve, de Dánielt csak a saját tenyerébe izzadt telefon érdekelte.
Lassan az ablakhoz lépett, és kis résre húzta a sötétítő függönyt. A szemközti ház ablakai komoran tükrözték a késő délutáni szürkeséget. Újabb rezgés rázta meg a készüléket, de most nem mert rögtön a képernyőre nézni. Tudta, hogy a tegnap esti lépése nemcsak a saját életét, de a teljes lépcsőház amúgy is törékeny egyensúlyát a szakadék szélére sodorta.