Illatos pörkölés a rácsos hátsó ajtó mögött

A gépészeti zugból előkerült Miri még mindig némán szorongatta édesanyja kezét, miközben Ida visszakísérte a kislányt a földszinti üzletbe. A lépcsőházi riadalom lassan elült, de a feszültség tovább terjengett a linóleumon. Székely Ricsi pontosan ezt a megkönnyebbült, figyelmetlen pillanatot használta ki: jóvágású, laza mosolyával lépett ki a szuterén lépcsőfordulójából, karján egy nehéz, fekete sporttáskával. Ricsit mindenki kedvelte a házban; ha elakadt a liftajtó, azonnal kézbe vette a szerszámkészletet, és sosem kért egy fillért sem a szomszédoktól.
A félemelet sötét sarka felől azonban vérben forgó, irigy szempár követte minden mozdulatát. Király Aladár dörzsölt, kapzsi alakja a korlátnak feszülve figyelte a fiút. Aladár régóta próbálta megvetni a lábát a ház belső feketepiacán, de kudarcot vallott, mert a lakók átláttak a mohóságán. Gyűlölte Ricsit, amiért a fiatal csempész féláron, baráti gesztussal adta el a csomagtartóból hozott árut, elvéve tőle minden megszerezhető hasznot.
Ricsi mit sem törődött a felülről sugárzó rosszindulattal. Magabiztosan nyitott be a Miri Csemege hátsó szolgálati ajtaján, ahol Ida már várt rá. Bár a bolt arculata megújult, a jól bevált, megszokott gyakorlat változatlan maradt: Ricsi nem konkurenciát jelentett a kisboltnak, hanem a legfontosabb, titkos beszállítóját. Szilágyi Marika idejéből örökölt megállapodásuk alapján a legfinomabb osztrák pörkölésű kávé és a márkás külföldi édesség mindig Ricsi kocsijának mélyéről érkezett.
„Itt a friss adag, Ida néni” – suttogta Ricsi, miközben átemelte a vákuumcsomagolt kávét a pult alatti rekeszbe. Ida gyors, gyakorlott mozdulattal csúsztatta el a papírdobozokat, befedve azokat a megszokott hazai árukkal. Ez a pult alatti üzlet tartotta életben a boltot a növekvő árak közepette, és Ricsi tisztessége garantálta, hogy a lakók minőséget kapjanak megfizethető áron.
Amikor Ricsi kilépett a boltból, Aladár már a kapualjban várta, csípőre tett kézzel. „Egyszer még megjárja ez a csomagtartós bazár, Ricsikém” – sziszegte halkan, prófétáló gőggel. Ricsi azonban csak megskalpolta képzeletbeli kalapját, és nevetve paskolta meg az öreg vállát: „Ne idegesítsd magad, Aladár bátyám, inkább hozzál egy üres üveget, s kapsz egy jó adag öblítőt ajándékba!” Aladár tehetetlen dühhel nézett a távozó fiú után, miközben a lépcsőházban már érezni lehetett a pult alól kiszabaduló, valódi kávé illatát.