Idegen a Csemegében

A Miri Csemege hűvös eladóterében Enci a polcokat rendezgette, hogy elterelje a gondolatait a Bálinttal való szakítás utáni zűrzavarról. A második emeleti lányokhoz költözött be ideiglenesen, s bár Bálint mérgező féltékenységgel figyelte minden lépését a folyosóról, Enci megpróbált emelt fővel helytállni a pult mögött.
A bolt ajtójára szerelt csengő halk fémes hanggal jelzett. Egy magas, kisportolt testalkatú, harmincas férfi lépett be. Határozott mozdulatokkal nyúlt a kávés pult felé, majd mosolyogva nézett Encire.
– Egy erős feketét kérnék. És esetleg egy kis információt – mondta a férfi meglepően szelíd, közvetlen hangon. – Hallottam, hogy ebben a házban eladóvá válhat egy-két ingatlan. Mennyire nyugodt itt a közösség?
Enci önkéntelenül is elmosolyodott a férfi udvarias stílusán, ami üdítően hatott a fojtogató házbéli feszültségek után. Rövid beszélgetésbe elegyedtek, s a nő észrevette magán a rég érzett érdeklődést.
A kirakat túloldalán azonban Bálint állt, sötét tekintettel szorongatva a kabátja szélét. Macsó büszkesége vérzett a látványtól, ahogy Enci az idegennel nevetgél. Ám ahogy a férfi fizetés után kinyitotta az ajtót és kilépett a járdára, Bálint teste megfeszült. A férfi egyenes tartása és a vágott sebhely a csuklóján túlságosan is ismerős volt: a kisemmizett ex-légiós régi katonatársa állt előtte, aki láthatóan nem véletlenül keresgélt lakást éppen ebben a házban.