Húsz perc haladék

Bálint a földszinti lépcsőforduló árnyékában próbálta lecsillapítani szaporodó légzését, de a torkát szorító pánik nem engedett. Erika szavai fémessé hidegült éllel vágtak a levegőbe: nem volt több kikerülő válasz, sem újabb elhalasztott beszélgetés. A nő egyértelmű ultimátumot szabott. Ha Bálint egy órán belül nem mondja el az igazságot Encinek a gyerekről és a munkahelyi viszonyukról, Erika maga lép fel a másodiki lakásba, és borítja rájuk a hallgatás falait.
Ahogy Bálint a korlát hideg vasába kapaszkodott, a rendelő félig nyitott ajtajából Dr. Szabó lépett ki. Az orvos karikás, fáradt szemeiben gúnyos megértés bujkált; pontosan ismerte a sarokba szorított ember tekintetét, hiszen a saját kártyaadósságai és Balog ügyvéd fenyegetései naponta nyomták a vállát.
– Nem ártana óvatosnak lennie, Bálint – jegyezte meg fojtott hangon a doki, miközben egy receptet gyűrt a zsebébe. – Zoltán ma is körbejárt a házban, Erzsi néni pedig a kukucskáló mögött leselkedik. Ha itt lent csinálnak drámát, az egész ház megtudja.
– Hagyjon békén, Doki! – sziszegte Bálint, de a hangja megremegett.
Erika a kapualj felől türelmetlenül tett két lépést a lépcső irányába, a sarkának kopogása baljósan visszhangzott a kőlapokon. Bálint érezte, hogy a talaj kicsúszik a lába alól. Ekkor fenn, a másodikon egy zár kattant, és Enci könnyű léptei megindultak lefelé a lépcsőn.