Hivatalos ultimátum a lépcsőházban

Dániel alig kapott levegőt a sötét szobában, amikor a folyosó felől újabb dörrenés rázta meg a tölgyfa ajtót. Ezúttal nem a zsaroló kód csipogott, hanem Fekete Zoltán üvöltött fel olyasmivel, ami még az áramkimaradásnál is jobban megfagyasztotta a vért a lakók ereiben.
– Hivatalos papír! Katasztrófavédelem és építésügy! – lihegte a közös képviselő, miközben elemlámpája sárga fénykörében egy pecsétes A4-es lapot szorongatott, mintha az egy élesített kézigránát lenne. – Vagy kifizetünk azonnal nyolcmillió forint rendkívüli felújítási alapot a szuteréni gázszag meg a megolvadt villanyóra miatt, vagy holnap reggel kilenckor kilakoltatják az egész házat! Lakatlanná nyilvánítják a Vászoly utca hatot!
– Milyen meglepő – csuklott fel Dr. Balog Henrik hűvös, kimért hangja a sötétből. Az ügyvéd egyetlen lépést sem hátrált, inkább kényelmesen nekidőlt a korlátnak. – Természetesen, mint jogi szakértő, készséggel felajánlom a segítségemet. Egy gyors áthidaló kölcsön a cégemen keresztül, természetesen a lakások jelzálogjoga fejében... Zoltán, írja alá a jegyzőkönyvet, mielőtt a lakók pánikba esnek!
– Dehogy írja! – csattant fel Ida, miközben Marika a sötétben majdnem felborított egy lépcsőfoki virágcserepet. – Maga dögkeselyű, Balog! Még ki sem szellőzött a gáz a pincéből, de maga már elárverezné a fejünk felől a tetőt!
Dániel a kémlelőnyíláshoz tapasztotta a homlokát. A feszültség a folyosón kézzelfoghatóbb volt, mint a füstszag. Balog játszmája szintet lépett: az áramszünetet és a hatósági ultimátumot használta fel arra, hogy sarokba szorítsa a fizetésképtelen lakókat. A férfi telefonja ekkor halkat rezzent a zsebében. A visszaszámlálóból már csak húsz perc maradt, s a kijelzőn új üzenet villant: „Ha Balog megszerzi a házat, a szerver logjai is az övéi lesznek. Siess, Dániel.”