Hitelcsapda a tölgyfa ajtó mögött

A harmadik emeleti korlátnál dr. Balog Henrik megállt, és kimérten igazított egyet elegáns zakója hajtókáján. A nehéz tölgyfa ajtó mögül Molnár Máté fojtott hangja szűrődött ki: az elszabaduló törlesztőrészletek és a felújítási költségek miatti vita már hetek óta felőrölte Biankával közös jövőjüket. Balog pontosan tudta, mikor kell kopogtatni. A szorult helyzetben lévő ember a legkönnyebb préda.
Amikor Máté feldúlt arccal nyitott ajtót, az ügyvéd arcán a megszokott, jéghideg mosoly terült el. Nem emelte fel a hangját, szavai mégis súlyosak voltak, mint egy kényszerárverési határozat. Felajánlotta a látszólagos kiutat: egy gyors magánhitelt a ház felújítási alapjára eső rész fedezésére – mindezt a lakásukra bejegyzendő opciós vételi jogért cserébe. Bianka a háttérben viaszfehér arccal szorította a konyhapult szélét, pontosan érezve a felkínált mentőöv súlyos árát.
A lépcsőházi lámpa hirtelen megvillant, a régi elektromos hálózat zümmögve ingadozott a terhelés alatt, de a harmadikon megállt a levegő. Máté keze megremegett a kilincsen. Tudta, hogy ha elfogadja Balog ajánlatát, önként sétálnak be az ingatlancápa hálójába, ám a banki végrehajtás réme a torkukat szorongatta.
A félemeleti ajtórésből Bezeredi Melinda követte figyelemmel a jelenetet. Szívében halvány remény élt, hogy a fiatalok képesek lesznek nemet mondani a ragadozónak, de a házra nehezedő adósságspirál kíméletlenül gyűrte maga alá a lakókat. Balog Henrik egyetlen kimért mosollyal várta, hogy az áldozata végleg megtörjön.