Hard rock és áramszünet a másodikon

A harmadikon Balog Henrik éppen felvonta volna a szemöldökét Máté hezitálására, amikor a második emelet felől egy olyan mély, fémromboló gitártorzítás dübörögött fel, amelytől még a folyosói kuka fedele is kirepült a ritmusból. Karesz, a múltban ragadt rocklegenda elért ahhoz a ponthoz az esti gin-tonic adagjában, ahol a fali Marshall erősítőt kötelező volt tízes fokozatra tekerni. Az apró szépséghiba csupán az volt, hogy a tápellátást a falon át illegálisan Bendi nyolc kriptobányász gépének hálózatára kötötte.
A főelosztó nem bírta a virtuális valuta és a kilencvenes évekbeli hard rock összecsapását. Látványos kék szikrázás és egy fülsértő csattanás kíséretében megrázkódott a lépcsőház, majd az egész Vászoly utca 6. kíméletlenül sötétségbe borult.
– Nikola Tesla forgolódik a sírjában! R egyenlő U per I, hát senki nem tanult fizikát?! – üvöltötte a földszintről dr. Bordás András professzor, miközben a lakók pánikszerűen kotorásztak a zseblámpák után.
A vaksötétben csak egyetlen dolog világított élesen: Bálint telefonjának kijelzője. Enci éppen a korlátba kapaszkodott, amikor a hirtelen felvillanó fényben tisztán meglátta a kijelzőn Erika bejövő üzenetét egy kórházi ultrahangfotó kíséretében.
– Ez meg mi a fene, Bálint?! – visította Enci, de a hangját elnyomta a sötétben gyülekező, lincshangulatban égő szomszédok morgása. Dániel és Gábor vakon, botorkálva már Karesz lakása felé nyomultak a folyosón, miközben a hidegvérű Balog ügyvéd úr jéghideg eleganciája is megbicsaklott a korlátnak ütközve.