A rendelő bezáruló ajtaja

A sötét lépcsőház kaotikus zűrzavarát kihasználva Erika a földszint felé menekült, karjában a szorosan betakart csecsemővel és a kórházi zárójelentésekkel. A vakmerő rohanásban majdnem fellökte a félhomályban szatyrokkal egyensúlyozó Székely Ricsit, de meg sem állt dr. Szabó András rendelőjének félig nyitott ajtajáig. A falon lévő kopott réztábla megcsillant a zseblámpák fényében, ahogy a nő besiklott a vizsgálófülkébe.
Bálint vakon gázolt át a lépcsőfordulóban gyülekező, kiabáló szomszédokon, maga mögött hagyva Enci éles számonkérését és a felbolydult emeletet. A földszintre érve még látta a rendelő ajtajának lendületes csapódását. Mire odatapasztotta a tenyerét a hideg kilincsre, dr. Szabó belülről határozott mozdulattal rátolta a fémreteszt. A zár csikordulása visszhangot vert a sötét kapualjban.
– Engedj be, Doki! Azonnal nyisd ki! – dörömbölt fojtott hangon Bálint, kétségbeesetten figyelve, hogy a felette lévő lépcsőkről lefelé botorkáló lakók meghallják-e.
A tejüveges ajtó mögött egy vészvilágító elem sárgás fénye villant fel. Dr. Szabó leharcolt, izzadt arca közeledett az üvegfelülethez. A kártyafüggőségtől meggyötört háziorvos ujjai között ott lapultak Erika friss papírjai.
– Egy lépést se tovább, Bálint – szólt ki Szabó rekedten a kulcslyukon át. – Balog Henrik holnap reggel ráteszi a kezét erre a rendelőre a tartozásaim miatt. De most itt van a te kis titkod. Ha nem szerzel nekem pénzt Balog kifizetésére, Enci és az egész ház még ma éjjel megtudja, kik szerepelnek ezen a dokumentumon.