Hitelcsapda a harmadikon

A lépcsőházi huzat végigsöpört a hideg köveken, miközben Fekete Zoltán kezében zörgött a katasztrófavédelmi felszólítás. Molnár Máté a korlátnak támaszkodva hallgatta a szikár tényeket. A kiégett villanyóra-szekrény és a gázhálózat azonnali, milliós javítási költsége úgy sújtott le rá, mint egy váratlan pörölycsapás. Biankával közös lakásuk törlesztője az elmúlt fél évben amúgy is a duplájára ugrott; az elszabadult kamatok mellett egy ilyen rendkívüli befizetés a biztos csődöt jelentette volna a fiatal pár számára.
Dr. Balog Henrik nem sietett. Jéghideg tekintettel méricskélte a megroppant hátú fiatalembert, miközben elegáns, sötét szövetkabátja ujját igazította meg. Számára ez a határozat nem probléma volt, hanem a legtisztább matematikai lehetőség. Tudta, hogy Máté a kimerültség szélén egyensúlyoz a futármunkák és az éjszakai IT-műszakok között.
– A törlesztőrészletek nem várják meg a felújítási alap feltöltését, Máté – lépett közelebb az ügyvéd, hangjában a hamis együttérzés kimért tónusával. – Ha a ház nem tud fizetni, a bankok azonnal felmondják a hitelszerződéseket. De van más kiút is, ha az ember idejében felismeri a határait.
Máté ökle fehéredésig szorult a fakó korláton. Pontosan érezte a felé nyúló, láthatatlan hurkot, mégis megbénította a tehetetlenség.