Hideg zsarolás a szuterénajtóban

Dr. Balog Henrik egyetlen lendülettel lejjebb engedte a vakító fénynyalábot, de a tartása jéghideg és szilárd maradt. Az ügyvéd élére vasalt zakóján porszem sem látszott, fémcsatos bőrmappáját szorosan a mellkasához simította.
– Micsoda szerencsés együttállás – szólalt meg halk, gépies hangján, amely fittyet hányt a felsőbb emeletekről leszűrődő üvöltözésre. – Bálint úr és a kisasszony. Éppen önöket kerestem, bár nem a pincelépcső sötétjében számítottam a találkozóra.
Erika hátrált egy lépést, szorosan Bálint háta mögé húzódva, de a nő kezében lévő papírok suhogása elárulta a rettegését. Balog tekintete egy pillanatra megállapodott a csomagon, de nem kérdezett semmit a klinikai igazolásokról; pontosan tudta, mikor mit kell felhasználnia.
– Fekete úrral épp az imént tekintettük át a társasház kintlévőségeit és a felújítási alap hiányosságait – folytatta Balog, miközben meglazította a nyakkendőjét. – A hálózat leégése csak a jéghegy csúcsa. Néhány lakó törlesztése végleg elakadt, beleértve a földszinti orvosi rendelőt is. Ha nem születik gyors megoldás, a kényszerértékesítések napokon belül megkezdődnek.
Fent a másodikon egy edény csattant a kövezeten, és Bordás professzor elfojtott hangja zendült fel az áramerősségről meg Tesláról. Balog azonban ügyet sem vetett a zajra. Egy lépést tett előre, közvetlenül Bálint elé állva.
– Ön jó kapcsolatot ápol a lakókkal, Bálint – tette hozzá alig hallhatóan. – Segíthet, hogy a kilakoltatások csendben, megrázkódtatások nélkül menjenek végbe. Cserébe garantálom, hogy bizonyos magánéleti dokumentumok soha nem kerülnek Enikő kisasszony kezébe. Ugye megértettük egymást?