A rendelő zárt ajtaja — új hang

Erika nem várta meg, míg Balog Henrik kireteszeli a fémcsatos mappáját: hirtelen sarkon fordult, és a szorosra ölelt terhességi igazolásokkal meg a csecsemő takarójával a földszinti rendelő felé vágtatott. Bálint egy kétségbeesett káromkodással a nyomába eredt, miközben Köves Dezső bácsi a lépcsőfordulóból galánsan emelte meg a kalapját, mintha csak egy elegáns futóversenyt konferálna fel a szomszédoknak.
A rémült nő besuhant a kopott réztáblás magánrendelő ajtaján. Bálint még épp elcsípte volna a kilincset, ám Dr. Szabó András – kezében egy félig üres szeszesüveggel és a kártyaadóságai nyomasztó súlyával – száraz, csattanó mozdulattal rácsapta az ajtót a biztonsági őr orrára. A retesz kattanása fémessé tette a feszült csendet.
– Ne is próbálkozz, Bálint! – hallatszott ki az orvos rekedtes, rumillatú hangja a tejüvegen át. – A kisasszony nálam van biztonságban. És tudod, mi még jobb? A papírjai is nálam maradnak.
– Engedj be, doki, ez nem a te ügyed! – dörömbölt Bálint, miközben a hideg verejték végigcsordult a tarkóján.
– Dehogyisnem az enyém, mióta Balog ügyvéd úr a torkomat szorongatja a hiteleim miatt! – nevetett fel kesernyésen Szabó. – Egyszerű a képlet: vagy szerzel nekem elég készpénzt a tartozásom törlesztésére, vagy fél órán belül Enikő kisasszony és az egész társasház megtudja az eltitkolt gyereked történetét. Ugye nem akarod, hogy Erzsi néni képzeletbeli hírlevelének címlapjára kerülj?
Bálint a homlokát a hűvös ajtófélfának döntötte. A földszinti folyosón eluralkodott az abszurd, csapdába ejtő pánik, miközben a szuterén felől Lugosi Jenő halkan rákezdett egy drámai Tosca-áriára.