Hideg számítás a sötétben — más fényben

Nóra félrelökte Dánielt, és a lépcső árnyékát kihasználva elrohant a második emelet felé, görcsösen szorítva a nehéz bőrtáskát. Dániel hallgatta a szapora léptek zaját, de mielőtt követte volna a tekintetével, a magasabb szintek felől egy egyenletes, hideg fénysugár vágott át a sötétségen. Dr. Balog Henrik lépkedett lefelé a lépcsőn, mintha a koromfekete ház és a szikrázó káosz csupán egy kézbentartható incidens lenne a számára.
A férfi az első emeleti pihenőnél megállt, ahol Fekete Zoltán épp a kiégett dobozt vizsgálta káromkodva. Balog nem emelte fel a hangját; hűvös eleganciával lépett a közös képviselő mellé, miközben telefonja fehér kijelzője megvilágította élre vasalt öltönyét. Dániel a lenti fordulóból szorosan a falhoz simulva hallgatta a beszélgetést.
– Zoltán, ez a főelosztó végleg kiszolgáltatta magát – mondta Balog halk, kimért hangon. – Egy teljes rekonstrukció több milliós tétel. Javaslom, hogy még ma éjszaka rendeljen el rendkívüli emelést, és növeljük meg a felújítási alapot legalább negyven százalékkal.
Fekete megtorpant, a zseblámpája fénye megbicsaklott. – Negyven százalék? A harmadikon Mátéék már így is elmaradásban vannak a törlesztővel, beleroppannak!
– Aki nem tudja fizetni a ház fenntartását, az értékesítse az ingatlanát – felelte Balog kifejezéstelen arccal. – Én kész vagyok átvállalni a csődbe jutott lakók követeléseit. Gondolja át. A rendnek ára van.