Éjszakai szállítmány a kapualjban — új hang

Dániel nem várta meg, míg az idős asszony befejezi a fenyegető körmondatot. Egy gyors, határozott mozdulattal kikerülte Erzsi néni apró elemlámpájának fénysugarát, s a lépcsőkorlátba kapaszkodva megindult lefelé a sötét kapualj irányába. Az öregasszony méltatlankodó sziszegése még utánafröccsent, de a felsőbb szintekről Fekete Zoltán dühös kiabálása nyomta el a hangját, aki a negyedikről dörögte a házszabályzat áramkimaradásra vonatkozó pontjait.
A földszinti kapu üvegén át hirtelen éles, hideg fényszórók pásztázták végig a kapualjat. Dániel a vakító fény elől az árnyékos fülkébe húzódott, miközben a Vászoly utca felől egy sötétített üvegű, luxuskategóriás limuzin gurult a ház elé. A jármű halkan, lekapcsolt lámpákkal járó motorral állt meg a járdaszegély mellett.
Az utasoldali ajtó halk kattanással kipattant, és Varga Nóra lépett ki belőle. A nő zaklatottan nézett körül az áramszünetbe borult utcaképen, szorosan magához ölelve a kabátját. Dániel a kapu rácsai mögül tisztán látta, ahogy a sofőr – egy arcát elfedő, ismeretlen alak – egy szorosan lezárt, vastag bőrtáskát nyújt ki a lehúzott ablakon. Nóra egyetlen szó nélkül megragadta a küldeményt, mire az autó hirtelen gázzal, világítás nélkül csikorgott el a sarok felé.
Nóra kapkodva keresgélte a kulcsait a kapu előtt, ujjai görcsösen szorultak a nehéz táska pántjára. Amikor a vaskapu végül nyikorogva kitárult, a lány szinte berohant az épületbe, és a sötétben egyenesen a falnak lapuló Dánielnek ütközött. Egy fojtott sikoly szakadt ki belőle, miközben a táskát ösztönösen a háta mögé rejtette, s a szemeiben tiszta pánik villant meg.