A vörös pecsét árnyéka

A folyosó sötétjéből hirtelen nehéz bakancsok dobogása verte fel a lépcsőházat, elfojtva Dr. Balog kimért szavait. A földszinti kapualj felől erős, hideg kékes fények pásztázták végig a kopott falakat: a katasztrófavédelem és az építésügyi hatóság emberei léptek be a kapun, reagálva a pincéből szivárgó fojtogató gázszag és a főelosztó robbanása miatti sürgős lakossági bejelentésre. Fekete Zoltán arca a zseblámpa fényében teljesen elfehéredett, amikor a hatóság vezetője egyenesen felé lépett, egy pecsétes jegyzőkönyvet szorongatva.
Kovács Tibor dühösen rontott ki az első emeleti lakásából, kezében egy szigetelt fogót szorongatva. "Hát már a saját otthonunkban sem hagynak békén minket ezek a bürokraták?" – morogta élesen a villanyszerelő, miközben a lépcsőfordulóban álló Dánielre vetett egy gyanakvó, szúrós pillantást. Nem messze tőle, a folyosó homályában Kerekes Lívia és Marietta egymásba kapaszkodva figyelték az egyenruhásokat. Lívia remegő kézzel szorította magához a kardigánját, rettegve attól, hogy a hatósági vizsgálat során a lakásában rejtegetett, kórházból dézsmált receptköteles nyugtatók is fényre kerülnek. Marietta tágra nyílt, ijedt szemmel leste a fénykévéket, pontosan tudva, milyen törékeny az anyja által felépített hazugságvár.
Lent a szuterénnél Székely Ricsi sietve csapta le kocsijának csomagtartóját, elrejtve a csempészett prémium öblítőket a vizslató szemek elől. Közben az ellenőr hangja ridegen visszhangzott a gangon, amikor átnyújtotta az ultimátumot a megbénult közös képviselőnek: vagy azonnal elindítják a csillagászati összegű kényszerfelújítást, vagy harminchat órán belül életveszélyessé nyilvánítják és kiürítik az egész épületet. Dr. Balog szája sarkában jeges, elégedett mosoly derengett fel – a csapda bezárult, a lakóknak nincs hova menekülniük.