Hideg számítás a lépcsőfordulóban — új hang

Bálint nem válaszolt Erzsi néninek; a nyomasztó gázszag és az öregasszony éles tekintete elől menekülve kettesével szedte a fokokat felfelé. A szíve a torkában dobogott: Erika lent ragadt a gyerekkel abban a dohos rendelőben, ő pedig teljesen tehetetlennek érezte magát. A másodiki lépcsőfordulóban azonban hirtelen meglódult előtte a levegő, ahogy a félhomályból kilépett Dr. Balog Henrik.
Az ügyvéd élre vasalt öltönyében, egy vastag, fekete bőrmappát szorítva a mellkasához ereszkedett lefelé. Jéghideg nyugalmat árasztott, mintha a lépcsőház fojtogató légköre vagy a terjedő gázszag meg sem érintené. Épp a harmadik emeletről jött le, ahonnan fojtott gyereksírás és halk, kétségbeesett vita zaja szűrődött ki – Biankáék lakásából, ahol az elszabadult törlesztőrészletek már hónapok óta fojtogatták a fiatalokat.
– Á, a biztonsági szolgálat – mondta Balog, hangja sima volt és személytelen, mint egy bírósági idézés. – Remélem, Bálint, maga ügyesebben bánik a saját garanciáival, mint a szomszédjai. Egy felhalmozott adósság nagyon gyorsan kényszerárveréssé tud szelídülni. Nem igaz?
Bálint megdermedt a korlátnál. A szomszédos lakás félig nyitott ajtajából ekkor kiszűrődött Dr. Bordás András rekedt, zsörtölődő hangja, ahogy a tévét hallgatva maga elé morgott: „R=U/I, ezt minden hülyének tudnia kellene ebben a házban!” A fizika törvényei azonban semmit sem értek Balog Henrik ragadozó mosolyával szemben. Az ügyvéd végigmérte a megriadt férfit, majd halk, kimért léptekkel folytatta útját lefelé – egyenesen a földszinti rendelő felé, ahol Szabó doki adósságai és Bálint elhallgatott titka vártak rá.