Hideg számítás a faliújságnál

Dr. Balog Henrik jéghideg eleganciával lépett ki a tízes lakás ajtóján, éppen abban a pillanatban, amikor Nóra zaklatott léptei elhaltak a felsőbb emeletek homályában. Az ügyvéd élre vasalt öltönyében nem kapkodott; kimért pillantása először a kapualjban még mindig megrökönyödve álló Fekete Zoltánra tévedt, majd a gang túloldalára sanda pillantást vetett, ahol Máté és Bianka lakásának ablakában felvillant egy telefon képernyőjének rideg, kék fénye. Tudta, hogy a fiatal pár tagjai a folyamatosan emelkedő törlesztőrészletek és a csőd szelleme miatt hetek óta képtelenek aludni.
– Zoltán – szólította meg a közös képviselőt Balog olyan halk, kimért hangon, amely mégis könnyedén átvágta a lépcsőház fojtogató csendjét. – Úgy látom, a ház fegyelme és anyagi stabilitása menthetetlenül szétesik. A rendkívüli közgyűlésen meg kell emelnünk a felújítási alapot. Legalább harminc százalékkal. Azonnal.
Fekete Zoltán meglepetten felvonta a szemöldökét, de az ügyvéd szemeiből sugárzó, megtörhetetlen autoritás gyorsan elhallgattatta a bürokratikus aggályait. Balog pontosan tudta, mit csinál: az elszálló közös költség lesz a végső csapás a hitelcsapdában vonagló lakóknak. Mátéék nem fogják tudni kigazdálkodni a megnövekedett terheket, s a hamarosan bekövetkező kényszerárverezések során ő fillérekért kaparinthatja majd meg a harmadik emeleti ingatlant.
Miközben a két férfi a faliújság mellett egyezkedett a lakók sorsáról, a felsőbb szint felől Etelka összetéveszthetetlen, nehéz illatszerének aromája szivárgott le a lépcsőorsóban, éppen Tormai főtörzs résnyire nyitva felejtett ajtajának irányából. Balog egyetlen megvető félmosollyal nyugtázta a hátuk mögött zajló kisszerű, kompromittáló drámákat. Neki nem a névtelen pletykák kellettek a hatalomhoz, hanem a tiszta tulajdoni lapok.