Árnyék a kapualjban

Bálint torka kiszáradt a felismeréstől, de mielőtt megszólalhatott volna a Miri Csemegében, a kapualj felől éles gumicsikorgás törte meg a délutáni csendet. Egy sötétített üvegű, külföldi rendszámú luxuslimuzin fékezett le a Vászoly utca 6. bejárata előtt, éppen a kisbolt ablakával szemben.
A kocsi hátsó ajtaja kinyílt, és Varga Nóra lépett ki belőle. Arca halálsápadt volt, ujjai görcsösen szorították a táskája pántját. Mielőtt becsapta volna az ajtót, a hátsó ülésen ülő sötét alak egy vastag, barna borítékot csúsztatott a kezébe – éppen olyat, amilyet Bálint is elkeseredetten próbált elrejteni a saját zsebében. Nóra zaklatottan, riadtan pillantgatva sietett be a kapualjba, tudomást sem véve a bolt ablakából rámeredő tekintetekről.
A pultnál álló idegen lassan Nóra után nézett, majd jelentőségteljesen Bálint felé fordult. Egyetlen apró, sokatmondó rezdüléssel jelezte, hogy a találkozásuk nem a véletlen műve, s a házban zajló mozgások nagyon is összefüggenek. Enci összerezzent, amikor meglátta a két férfi közötti néma feszültséget, és a pillantása Bálint zakójának kitüremkedő zsebére tévedt.
Nóra kapkodó léptei felvisszhangoztak a kapualjban, ahol a sötétedő folyosón posztoló Fekete Zoltán próbált elébe állni a házirend szigorával, ám a nő szótlanul söpört el mellette a lépcső felé.