Hideg kalkuláció a lépcsőházban

Dr. Balog Henrik jéghideg, tökéletesen vasalt jelenléte villámgyorsan átvágott az udvari zűrzavaron. A tízes lakás ajtaja halk kattanással nyílt ki, és az ügyvéd kimért léptekkel közeledett a korláton áthajló Fekete Zoltán felé. Üvegtestű tekintete egyetlen másodpercre sem időzött el Ida pánikba esett alakján vagy Bálinton, aki idegesen sandított felfelé, a második emeleti ajtó irányába, ahol Enci mozgása emésztette a büszkeségét.
– Zoltán úr – szólalt meg Balog, hangjában a fém hideg csendjével. – Ha már kezében van a rendtartás, ne álljon meg a szellőzőknél. A rendkívüli felújítási alap megemelése nem várhat a jövő heti közgyűlésig. A ház omladozik, és akik nem tudják tartani a lépést a megnövekedett költségekkel, azoknak ideje lenne átértékelniük a lehetőségeiket.
Fekete Zoltán megtorpant, a nyomtatott lapok megzörrentek a kezében. A közös képviselő bürokratikus szigorát azonnal megérintette a felajánlott hatalmi szövetség ígérete.
A harmadik emeleti fordulóban Máté és Bianka falfehéren hallgatták a kijelentést. A fiú kimerült szemei mögött azonnal felváltotta a kétségbeesést az elszálló hiteltörlesztők réme: tudták, hogy Balog pontosan az ő küszöbükre rajzolta fel a célkeresztet. Az ügyvéd ajkán halvány, szinte észrevehetetlen mosoly bukkant fel. Pontosan tudta, hogy a pénzügyi hurok, amit a ház lakóinak nyakára font – beleértve a kártyaadósságokban úszó Szabó doktort is –, perceken belül végleg megfeszül.