Hideg kalkuláció a kapualjban — más fényben

A sötétített üvegű luxusautó ajtaja halkan kattant, s az első ülésről dr. Balog Henrik lépett ki a nyirkos esti levegőre. Kimért, határozott léptekkel haladt át a járdán. Élre vasalt sötét kabátjában mintha észre sem vette volna a járdaszélen reszkető Szabó doktort vagy a telefonját szorongató Dánielt. Egyenesen a nyitott kapualj felé tartott, ahol Fekete Zoltán épp a faliújság előtt állt, elégedetten simítva le a frissen kiragasztott ultimátum sarkát.
– Zoltán – szólította meg az ügyvéd a közös képviselőt, hangjában a jéghideg célszerűség teljes súlyával. – A rendnek ára van. Látom, a felújítási alap megemelése még mindig csak félmegoldásként szerepel a tervezetei között. A ház állapota kritikus, a hatóságok pedig nem fognak tovább várni. Rendkívüli közgyűlést kell összehívnia, és legalább a duplájára kell emelnie a négyzetméterdíjat.
Fekete szeme elhűlve megrebbent. Pontosan tudta, hogy ez a drasztikus emelés végleg megtörné a harmadikon lakó fiatalokat, Mátét és Biankát, akik már most is a teljes teljesítőképességük határán egyensúlyoztak az elszálló törlesztőrészletek miatt. Balog azonban fagyos, ellentmondást nem tűrő pillantást vetett rá.
– Támogatni fogom a megszavazását a saját tulajdonrészemmel. Ha a gyengébb lakók képtelenek fizetni a közös terheket, ideje átadniuk a helyüket olyanoknak, akik tudják finanszírozni az ingatlant. Én szívesen átvállalom a lakásaikat – tette hozzá halk, fojtott hangon, miközben tekintete egyetlen pillanatra Dánielre villant.