Hideg kalkuláció a fordulóban

A másodiki ajtó kíméletlen csattanása még ott terjengett a lépcsőház hűvös huzatában, amikor Dr. Balog Henrik halk, kimért léptekkel ereszkedett le a tizedik emeletről. Élre vasalt sötétkék öltönyéből a fanyar, méregdrága kölni illata úgy borította be a sárgult linóleumot, mint egy láthatatlan, fojtogató védőháló. Egyetlen hűvös, lekezelő pillantással nyugtázta a lihegő Mátét, aki átizzadt táskájával próbált elosózni a negyedik felé. Henrik pontosan tudta, mennyi a harmadiki lakáson lévő jelzálog – sötétkék nyakkendője mögött egy hideg, tizedesjegyekre bontott számsor volt minden kiszolgáltatott lakó élete.
A fordulóban Fekete Zoltán állt, kezében a karcolt műanyag mappájával, amin a közös költség elmaradásait lajstromozta. Henrik ajkán leheletnyi, kiszámított mosoly jelent meg, amint megállt a szabálymániás közös képviselő mellett.
– Zoltán úr – szólalt meg halkan, mély, bársonyos hangján, amiben nem volt egyetlen felesleges rezdülés sem. – A lépcsőház műszaki állapota tarthatatlan. A felújítási alapot sürgősen meg kell dupláznunk a legközelebbi közgyűlésen. Én személyesen kezeskedem a jogi háttérről.
Fekete szemei megcsillantak a felvetésre; a rend és a bürokrácia ígérete azonnal elvakította. Nem látta a csapdát. Henrik tudta, hogy ez a plusz teher lesz az utolsó tőrdöfés a roppanó gerincű fiataloknak és a kártyákra épült életeknek. A Vászoly utca 6. lassan, de feltartóztathatatlanul sétált be a kényszerárverező jól előkészített hálójába.