Hideg fény a képernyőn

A gázszag miatti feszültség lassan lecsillapodott az első emeleten, ahogy a lakók lassan visszahúzódtak félkész vitáik és lezárt ajtaik mögé. A második emelet félhomályos folyosóján Kelemen Dániel gyors, szinte menekülő léptekkel sietett a lakása felé. A fejében még mindig a monitor előtti végeláthatatlan adatsorok vibráltak, de a valódi, fojtogató gyomorgörcsöt nem a munkahelyi kiégés vagy a folyosói zűrzavar okozta.
Amikor a zárban elfordította a kulcsot, a zsebében hirtelen élesen megrezrent a telefonja. A kijelzőn egy ismeretlen számról érkezett rövid értesítés villant fel: „Tudjuk, mit tettél tegnap éjjel a hálózaton.” Dánielnek elakadt a lélegzete, a pulzusa az egekbe szökött. A képernyő kékesszürke fénye élesen megvilágította sápadt arcát a sötét előszobában. A tegnap éjszakai kétségbeesett kattintása, a titkos döntése, amivel megpróbált kitörni a kilátástalan mókuskerékből, most fojtogató csapdaként zárult rá.
Óvatosan visszanézett a még nyitott ajtón át. Odalent Dezső bá épp gáláns köszöntéssel kísérte az egyik szomszédot a lépcsőfordulóban, mit sem sejtve a felette tornyosuló digitális veszélyről. Dániel remegő ujjakkal reteszelte el a zárat, és kényszeresen frissíteni kezdte az üzenetküldő alkalmazást. A tegnap esti titok visszatért, és már nem maradhatott rejtve.