A fizika makacs logikája

A Miri Csemege előtt megfagyott a levegő, de a gázszag emlegetése az első emeleti lépcsőházban már megállíthatatlan reakciót indított el. Dr. Bordás András vágott át a szűk folyosón, megfontolt, kimért léptekkel, kopott zakójában. Az idős mérnök orrát megcsapta a szuterénből felszivárgó jellegzetes szag, és azonnal felemelte botját a gang szélén.
„A kémia törvényei nem alkudoznak! Ha a gázkoncentráció eléri a kritikus szintet, a teljes hálózat belobbanhat!” – dörögte Bordás professzor az épp a rendelőjéből kilépő dr. Szabó Andrásnak. Az alkoholista háziorvos megtorpant, szemeiben düh és elvonási feszültség égtek. Szabó nem a gáztól félt; a zsebében lapuló, pult alatti receptkészlet és a kártyaadósságai nyomták a vállát, miközben Bordás számonkérő pillantását próbálta kikerülni.
Bartha Zsófia a lakása ajtajából kilépve zsályafüstölővel igyekezett semlegesíteni a nehéz szagot a folyosón, de a professzor éles hangon teremtette le: „Zsófia, a nyílt láng használata ezen a levegő-gáz keveréken nem tértisztítás, hanem tiszta öngyilkosság!” Zsófia felháborodottan fújtatott, ám a mérnöki logika nyers szigorúsága szokatlan tisztánlátást kényszerített a lakókra.
A folyosón felgyülemlett feszültség egy pillanatra irányt váltott. Bálint a kapualjban megtorpant, a személyes féltékenységi dráma visszaszorult a hirtelen felismerhető fizikai veszély mögé. A ház máskor zűrzavaros közössége ebben a ritka, intelligens pillanatban felfogta, hogy a túléléshez most szigorú fegyelemre van szükség.