Hatósági ultimátum a belső udvaron

Dániel megragadta a kijelzőn felvillanó telefont, de mielőtt megnyithatta volna a névtelen dokumentumot, határozott léptek zajára lett figyelmes. A kapualjból két láthatósági mellényt viselő hatósági ellenőr lépett a belső udvarra. A katasztrófavédelem emberei nem teketóriáztak: a lakossági bejelentés nyomán érkeztek, tekintetük azonnal a berregő, túlterhelt villanyórákra szegeződött.
Fekete Zoltán kezéből kiesett a jegyzettömb. A közös képviselő elsápadva lépett az egyenruhások elé, míg a lépcsőházban álló dr. Szabó András szinte szoborrá dermedt a rendelője előtt.
– Az épület elektromos rendszere közvetlen életveszélyt jelent – közölte a vezető ellenőr, hangja végigvisszhangzott a belső gangokon. – Vagy azonnal elindítják a csillagászati összegű kényszerfelújítást, és a lakók befizetik a rendkívüli alapot, vagy az épületet még a héten lakatlanná nyilvánítjuk, és elrendeljük a kilakoltatást.
A hír dermesztő csendet hagyott maga után. A lépcsőfordulóban Szabó Gábor meglepően szívélyes mozdulattal felsegítette az idős Bordás professzort, miközben riadtan pillantott Etelka felé.
Dániel a korlátnak feszülve hallgatta a végzést. A zsebében lapuló telefon fémesen újra megrezzent, de a digitális fenyegetést most elhomályosította az épületet fenyegető azonnali összeomlás.