Gőz a szervizaknában

A rendkívüli közgyűlés bejelentése még el sem ült a szűk lépcsőházban, amikor a földszinti főnyomócső melletti szervizakna mögül fülsiketítő robajjal csapott ki a gőz. A régi, szigetelés nélküli csőszakasz a megnövekedett nyomástól elrepedt, és a forró víz másodpercek alatt elárasztotta a pihenőt, pont ott, ahol a tegnapi áramkimaradás miatt megbontott kábelek futottak.
A csípős gőztől elvakított lakók káromkodva hátráltak a lépcsőfokokon. Kovács Tibor, a ház idős villanyszerelője az első emeleti korláton átcsüngve ordított le a vak sötétségbe forduló lépcsőházba.
– Zoltán, azonnal zárd el a főcsapot a pincében! A víz rámegy a biztosítéktáblára!
A félhomályban Székely Ricsi gyors mozdulattal kapta fel a szuterén lépcsőjén hagyott, külföldi öblítőkkel teli kartondobozt, hogy megmentse a kocsijából imént felhordott árut, míg Bálint a falhoz szorította Balog Henriket. Az ügyvéd öltönye átázott a mennyezetről csöpögő forró párakicsapódástól, de a szorosan fogott barna mappát védelmezőn a mellkasához préselte.
Tibor bá nehéz léptekkel, kopott szerszámostáskájával a kezében csörtetett le a vizes fokokon. A főkapcsoló doboza már vészjóslóan sercegett, ahogy a nedvesség elérte a nyitott vezetékeket. A ház nemhogy péntekig, de a meghirdetett esti gyűlésig sem bírta ki: a fizikai összeomlás pillanatok alatt követte a hatósági ultimátumot. Balog szemei tágra nyíltak a sötétedő folyosón, és szaggatottan lihegve, kihasználva a pánikot, elutasítóan megrázta a fejét Bálint kérdésére.