A sárga mappa csapdája

Fekete Zoltán zseblámpával a kezében, lihegve tört át a forró gőzpárán, nyomában a katasztrófavédelem két egyenruhás ellenőrével. A hatósági emberek megálltak a sercegő biztosítéktábla előtt, és a felpattogzott vakolatot meg a szivárgó vizet látva azonnal elővették a vastag, sárga nyomtatványaikat.
– Életveszélyes infrastruktúra – jelentette ki a fiatalabb tisztviselő, hangjában kimért ridegséggel. – Ha 48 órán belül nem mutatnak be igazolást a teljes hálózat kényszerfelújításáról, elrendeljük az épület azonnali kiürítését.
Zoltán arca elfehéredett a kapualj homályában. A megemelt felújítási alapra a lakóknak egyetlen fillérjük sem volt, a társasház számlája pedig teljesen üresen kongott.
Köves Dezső bá a korlát mögül lépett elő, elegánsan megemelve kalapját a hivatalnokok előtt.
– Uraim, egy régi vágású nyomdai szakember szava csak ér valamit – mosolygott gálánsan, miközben egy pecsétes papírt morzsolgatott a zsebében. – Egy érvényes műszaki felülvizsgálati igazolást órákon belül le tudunk tenni az asztalukra...
– Hamisítvánnyal nem megy semmire, Dezső bácsi – vágott közbe élesen Dr. Balog Henrik.
Az ügyvéd kitépte magát Bálint lazuló szorításából, és a sötét lépcsőforduló közepére lépett. Széttárta a karját, felmutatva az átázott barna mappát.
– A hitelem azonnal fedezné a kényszerfelújítást és a hatósági bírságot is. Csak egyetlen aláírás kell Fekete úrtól még az esti gyűlés előtt, különben holnapután mindenki az utcán alszik.
Bálint ökle összeszorult a vak sötétben. Tudta, hogy a dokumentum alsó sarkában az ő neve is ott lapul kezesként – a tegnapi titok ára most fizetendő ki.