Gázszag és sötétség

Enci, miután Léger Ferenc távozott, a névjegykártyát szorongatva még percekig a pult mögött állt. A gondolatai viharként cikáztak: egyrészt a férfi feszült, mégis vonzó tekintete, másrészt a házban terjedő, egyre fullasztóbb gázszag. Mintha Lugosi Jenő áriájával együtt valami sokkal veszélyesebb is elhalkult volna, hogy aztán a levegőben terjedve nyomasztóan hatoljon be minden résen. Nem sokkal később a boltban is megérezték, felerősödött, szinte égette a torkot.
A második emeleti folyosón Dániel még mindig a kockás papírlapot tartotta, a gázszag ide már egy fokkal tompábban, de eltéveszthetetlenül érkezett. Ahogy az ujja végigsimította a „Kelemen Dániel – adatküldés (tegnap)” bejegyzést, a telefonja rezgett a zsebében. Egy ismeretlen számról érkezett üzenet, torzított hangon: „A tegnap esti dolgoknak következményei lesznek. Ne próbálj elbújni.” A szavak hideg fuvallatként járták át, miközben alulról egy tompa, fémes *puffanás* hallatszott, majd a folyosó világítása egy pillanatra felvillant, aztán elaludt. Teljes sötétség borult a lépcsőházra.
A csendet megtörte a földszintről érkező morgás. Kovács Tibor, a ház villanyszerelője, azonnal akcióba lépett. „Na már csak ez hiányzott!” – dörögte, miközben tapogatózva indult a szuterén felé. A gázszag a sötétséggel együtt szinte tapinthatóvá vált. A zajra Székely Ricsi rántotta ki az ajtaját a szuterénből, arca halálsápadt volt. „Mi történt? Kiütötte valami? Már megint?” – dadogta, miközözben dühösen toporzékolt a sötétben. Félelme átszűrődött a szavain, ahogy ösztönösen visszahúzódott az ajtaja mögé, a szemével mégis a folyosót pásztázva.
Dániel érezte, hogy a titokzatos üzenet és a hirtelen áramkimaradás nem lehet véletlen. Rémülten kereste a tekintetével Dr. Szabó rendelőjének ajtaját, mintha az orvos ott rejtőzne, de csak a sötét, néma falak fogadták. Ekkor a földszinti folyosó felől egy vékony fénysugár jelent meg: Dr. Bordás András, a professzor, a zseblámpájával világított. „R = U/I” – mormogta szórakozottan, de aggódó tekintettel vizsgálta a gázszagot. Mögötte Bálint jelent meg, kezében egy másik elemlámpával. „Enci, mi történt? Hallod a szagot?” – kérdezte feszülten, szinte csak suttogva. A ház lakói sorra bukkantak fel, arcukon a félelem és a bizonytalanság árnyékával, mindannyian egymást figyelve, miközben a gázszag egyre fenyegetőbben terjengett. Dezső bá eközben egy tál frissen sült pogácsával lépett ki az ajtaján, mintha mi sem történt volna. „Erzsi néninek hoztam, és nektek is van, fiaim. Hogy melegedjetek” – mondta halkan, de a tekintete feszülten pásztázta a sötét folyosót. Marietta a harmadik emeleti ablakból kémlelte az eseményeket, jegyzeteket készítve egy kis füzetbe, mintha tudományos kísérletet figyelne. A ház egy hatalmas, sötét, szaggal teli csapdává vált.