A kockás lap és az új vevő

Dániel érezte, ahogy a halántéka lüktet, a Lugosi Jenő szuterénjéből átszűrődő opera hangja most már a rémület szimfóniájának tűnt. A „törlesztés” szó, ami eddig csak pénzügyi terhet jelentett, hirtelen sokkal mélyebb, személyesebb értelmet kapott. A valódi ár, gondolta. Az, hogy az ember adatai és titkai nyilvános játékszerré válnak. Ezt nem hagyhatja. Körülnézett a folyosón, mintha a falak között is kémeket keresne. A folyosó végén, a lépcsőforduló sarkában még mindig ott hevert a kockás papírlap. A rajta lévő, szabálytalan betűkkel írt lista most valami kódolt üzenetnek tűnt.
Kelemen Dániel lassan, óvatosan nyitotta ki az ajtaját, majd kisurrant a folyosóra. Székely Ricsi toporzékolása elhalkult, de a feszültség továbbra is érezhető volt a levegőben. Dr. Szabó rendelőjének ajtaja néma maradt, de Dániel tudta, hogy a doktor is odabent retteg. Egy gyors pillantást vetett Balog Henrik lakásának ajtajára, ahonnan még mindig tompa puffanások hallatszottak, majd elindult a papírlap felé. Ahogy közelebb ért, a szuterénből átszűrődő opera hangja szinte elnyelte a gondolatait. Valami bűzt is érzett, mintha valami enyhe, fojtó szag terjenne a lépcsőház alsóbb szintjéről, talán gáz.
A kockás lapon a nevek mellett rövid bejegyzések álltak, furcsa, szinte gyerekes kézírással. „Kelemen Dániel – adatküldés (tegnap).” „Székely Ricsi – bicikli (kávékapszula).” „Dr. Szabó – rendelő (bezárva).” „Lugosi Jenő – zene (hangos).” Erzsi néni hálózata, gondolta Dániel, akinek a félelme egy pillanatra éles dühvé változott. Valaki módszeresen gyűjtötte az információkat. De ki és miért? A kérdés súlyosan nehezedett rá.
Eközben a földszinti „Miri Csemege” boltban Enci a pult mögött állt, fáradtan pakolta a friss árut. Bálint az utóbbi időben teljesen maga alá került, ami megnehezítette az életüket. Amikor az ajtó csilingelt, egy magas, sötét hajú férfi lépett be. Kedvesen mosolygott, de a tekintetében volt valami feszült figyelem. „Jó napot kívánok! Egy kávét kérnék” – mondta, és Enci észrevette, hogy a férfi pillantása folyton a bolt polcain, majd a kijárat felé ingázik, mintha valami többet keresne egy doboz kávénál.
„Új lakó?” – kérdezte Enci, miközben a kávéfőzőt kapcsolta be. A férfi megvonta a vállát. „Majdnem. Nézelődök. Gondolkodom egy lakásvételen itt a környéken, a házban is. Látom, elég mozgalmas a környék.” A hangja kellemes volt, de a kérdés fura, túl direkt. Enci érezte, ahogy egy furcsa vonzalom ébred benne, valami, ami régóta hiányzott az életéből. A férfi arcán halvány sebhely húzódott, ami elgondolkodtatta, honnan jöhet.
Mikor a férfi elment, Enci a hátrahagyott névjegykártyára pillantott: „Léger Ferenc – Ingatlanbefektetés”. Egy pillanatra bizsergés futott végig rajta. A házban lakásvétel? Pont most, amikor mindenki a szétesés szélén állt? Bálint féltékenysége már előre égette a bőrét, de valami más is motoszkált benne: a férfi tekintete, a kérdései a házról, a fura sebhely. Lehet, hogy ez az új szereplő nem is olyan ártatlan, mint amilyennek mutatja magát. A szuterénből eközben elhalkult Lugosi Jenő áriája, de a gáz szaga mintha még erősebben terjengett volna a levegőben.