Kockás lap a folyosón

Dániel lassan leengedte a telefont. A tenyere nedves volt, a képernyő kihunyt, de a torzított hang szavai még vibráltak a fülében. A tegnap esti titok, egy meggondolatlan kattintás, egy gyors pénzkereseti lehetőség ígérete most kíméletlen árnyékként borult rá. Nem volt ideje mélyebben elmerülni a tehetetlen dühében, mert a folyosó zaja átszűrődött az ajtón.
Egy éles, rekedtes hang szakította meg a feszült csendet. „Hát ez kib*szottul nem igaz! Megint!” – Székely Ricsi, a szuteréni bajkeverőé volt a hang. Dániel a kukucskálóhoz simult. Ricsi, aki általában harsány nevetésével töltötte meg a lépcsőházat, most vörös fejjel toporzékolt a földszinti fordulóban, egy frissen érkezett csomagtartó-szállítmány mellett. Egy kinyitott kartondobozból szétgurult kávékapszulák hevertek a padlón, mintha valaki szándékosan vágta volna földhöz. Ricsi ökölbe szorította a kezét, ahogy felpillantott, és tekintete megállt Dr. Szabó András rendelőjének ajtaján. A doktor ajtaja résnyire nyílt, majd egy gyors mozdulattal újra becsukódott, mintha a bent lévő férfi rémülten rejtőzne el a vita elől. Szabó András félelme tapintható volt, még a falakon át is.
Dániel érezte, ahogy a vérnyomása az egekbe szökik. Ricsi dühös szavai, a bicikli darabjai, Balog Henrik lakásából jövő tompa puffanás – minden egy láncszem volt. Valaki mindent tudott. Valaki játszott velük, és ő volt az egyik bábu. A tegnap esti adateladás, az a rövid, hirtelen jött e-mail, amiben egy egyszerű kattintással „engedélyezte” személyes adatai felhasználását egy „globális felméréshez” – az most kapta vissza. A hirtelen jött gondolat hideg hullámként futott végig rajta: Erzsi néni. A folyosó végén, a lépcsőforduló sarkában ott feküdt egy darab papír. Kockás, szakadt lap, kézírásos listával, pont olyan, amilyeneket Erzsi néni használt a bejegyzéseihez.
Dániel visszalépett az ajtótól. A ház nem csak figyelt, hanem reagált is. A titkai már nem csak az övéi voltak, hanem az egész épület rezonált velük. A szuterénből mély, dübörgő zene kezdett átszűrődni, Lugosi Jenő operaáriája, ami ezúttal nem szórakoztató, hanem fenyegető volt, mintha a halálraítélt utolsó éneke zúgna fel. Dániel reszketve támaszkodott az ajtófélfának. A törlesztés. De mi volt a valós ár?